Mindannyian hallottunk különféle „káros/furcsa szokásokról", de sokszor nem tudtuk mi van a háttérben. Most összefoglalnám azokat a legfontosabb ún. impulzuskontroll zavarokat, melyeknek lehetnek pszichiátriai oldaluk is. Egyszerűen összefoglalva: A betegek képtelenek ellenállni a különféle - másokra és önmagára veszélyes - késztetéseknek, indíttatásoknak. Az „aktus" előtt egyre feszültebb. Majd ezután örömöt, kielégültséget érez. Viszont a cselekmény után megbánás és/vagy bűntudat jelentkezik. Nagyon nehéz pontosan diagnosztizálni azokat a cselekményeket, amelyek kórosak a környezetre. Ha ezek problémát jelentenek a mindennapi életben sürgősen szakemberhez kell fordulni.
Az epilepszia diagnózisának felállításakor rendkívül fontos a rohamokat észlelő környezettől(család, ismerősök, barát) kapott leírás, hiszen a rohamok nagy részénél eszméletvesztés és amnézia áll fenn. A rohammal kapcsolatban minél több információt szeretne megtudni az orvos pl.: mennyi ideig tartott, van-e összefüggés alvás-ébrenlét állapottal, volt-e kóros izommozgás, volt-e kiváltó tényező, megharapta-e a nyelvét, bevizelt-e, volt-e rossz előérzete, panaszkodott-e valamiről a roham előtt.
A diabétesz leginkább élettani kezelési módja az inzulinkezelés, ám alapvető különbségek vannak a legkorszerűbb intenzív inzulin-adagolási módok és az élettani inzulin hatás között! Ugyanis míg az egészséges szervezetben a hasnyálmirigyben elválasztódó inzulin a portális vénákon (úgy nevezett „kapuvénákon") másodpercek alatt a májba jut, ott a máj ennek ötven százalékát megköti és a különböző anyagcsere-folyamataihoz felhasználja. Addig a bőr alá bejuttatott inzulin először a vénákon keresztül a jobb szívfélbe megy, onnan a kis vérkörön át a bal szívfélbe jut, végül a nagy vérkörön keresztül eloszlik az egész szervezetben és csak a májartérián át kerül be a májba, persze lényegesen kevesebb mennyiségben. Mindez azt jelenti, hogy a keringésben folyamatosan az élettani szint feletti inzulinmennyiségnek kell lennie ahhoz, hogy a máj elegendő inzulinhoz jusson.
A gyulladásos bélbetegségek másik formája az ulceratív colitis/colitis ulcerosa. Az első részben már leírtuk, hogy a Crohn-betegséghez hasonlóan az okokat itt sem ismerjük teljes bizonyossággal, de különböző tényezők együtt vagy külön-külön játszhatnak szerepet (genetikai, mikrobiológiai és immunológiai faktorok). Szintén jellemző itt is a hullámzó lefolyás, tehát a betegség aktív és inaktív szakaszainak váltakozása. Egyes betegeknél a kezdeti tünetek jelentkezése után akár gyógyszer nélkül is egész életen át tartó tünetmentesség figyelhető meg.
Magyarországon minden második beteg szív-, érrendszeri megbetegedés miatt hal meg. A szívinfarktus, a stroke („szélütés"), és a perifériás artériás betegség ugyanazon betegség különböző megjelenési formájának tekinthető. Egészséges életmód kialakításával jelentős részük megelőzhető. Klinikai eredmények szerint az erek meszesedése csökkenthető, vérátáramlásuk javítható.
Nagyon kevés a klinikai tapasztalat a hallucinogének használói körével. A hallucinogének kémiailag heterogén csoportot alkotnak. E csoport elnevezése pontatlan. A hallucinogén kifejezés az észlelési hatásokra helyezi a hangsúlyt, de tényleges, valódi hallucinációt ezek a drogok ritkán okoznak. A tudatmódosító, a „szellemben megjelenő" hatás kerül előtérbe. A hallucinogén szerek között természetes, növényi szereket éppúgy találunk, mint félszintetikus drogot (LSD) vagy szintetikus készítményeket (MDA). Egyesek ide sorolják a cannabist és a ketamint is. Három nagy csoportjuk van, a hallucinogének, a fenilalkilaminok és az antikolinerg szerek.
Az osteoporosis a csont tömegének csökkenésével és mikroszerkezetének károsodásával jellemezhető kórkép, melynek klinikai lényege a törési rizikó fokozódása. A metabolikus csontbetegségek leggyakoribb formája és súlyos szövődményei révén a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása. Hazánkban a csontritkulás 600.000 nőt és 300.000 férfit érint [1].
A döntően genetikailag kódolt, de sok tényező (leginkább életmód, kalcium- és D3-vitamin ellátottság) által befolyásolt fiatalkori csúcs-csonttömeg elérését követően a csontszövet állandó mikroszerkezeti változások színtere. A csontgerendák terhelés-adaptált szerveződését, az esetlegesen kialakuló mikrofrakturák korrekcióját a remodelling nevű folyamat biztosítja. A csontbontás és csontépítés révén egészséges felnőttben az elfáradt csont 10%-a megújul évente. Ezen folyamatok közötti összhang szigorú szabályozást feltételez.
Belépés
Látogatók
Oldalainkat 53 vendég és 0 tag böngészi
