A respirációs distressz szindróma egy súlyos légzési elégtelenséggel járó kórkép, amely leggyakrabban koraszülöttekben fordul elő, a tüdő fejletlensége miatt. Oka egy felületaktív anyag, a surfactant hiánya. Tünetei a nehézlégzés, magas légzésszám, nyögdécselés, cianosis (a bőr és a nyálkahártyák kékes elszíneződése az oxigén hiány miatt).

A kellemetlen szájszag az utóbbi években keltette fel a kutatók, közvélemény érdeklődését. Csak az USA-ban évente 740 millió dollárt költenek szájvízre, 625 milliót szájsprayre. A rossz lehelet rendszerint bizonyos ételek (hagyma, fokhagyma, erős fűszeres ételek) elfogyasztása vagy belélegzése (dohány) következtében tapasztalható. Lehet fog- és fogínybetegség, esetleg ételmaradék jelenléte (és erjedése) a szájüregben. Viszont oda kell rá figyelni, mert időnként komolyabb betegségek egyik korai tünete is lehet.

Általánosságban minden olyan tényező, mely képes megborítani a szervezet testi és lelki egyensúlyát alkalmas a stressz kiváltására. A mai társadalomban rengeteg információt hallunk a különféle stresszorokról, s arról, hogy hogyan érdemes elkerülni a veszélyes helyzeteket. Selye János magyar származású orvosnak (és persze másoknak) köszönhetően általános adaptációs szindrómaként vált ismertté ez a válaszreakció. Első stádiuma az alarmreakció, mely a védekezést indítja be. A következő az ellenállás, mely biztosítja az adaptáció fenntartását. A kimerülés fázisa pedig akkor következik be, ha a stressz továbbra is fennáll.