Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A vírusok a baktériumoknál kisebb fertőző ágensek, amelyek az élősejtekben szaporodnak, s ennek során azok pusztulását okozzák. A vírusterápia célja az, hogy a vírusok ne az egészséges sejtekben szaporodjanak, hanem csak a daganatos sejteket támadják meg és azokat pusztítsák el.

A vírusok szerepe a daganatok létrejöttében kétségtelen. Számos vírusról tudjuk, hogy elősegíti egyes daganatok kialakulását (pl.: hepatitis B és C vírus a májrák kialakulását, a humán papilloma vírus a méhnyakrák létrejöttét segíti stb.) Ebben a cikkben azonban olyan vírusokról lesz szó, amelyek a rákos folyamatok legyőzésében segíthetnek.

A daganatok kezelésének legismertebb módszerei: a kemoterápia, a sugárterápia és a sebészi terápia, amelyek nyilvánvaló előnyeik mellett nem elhanyagolható mellékhatásokkal is járnak. Ezért törekednek újabb módszerek kidolgozására a rák terápiában, mint a hormonterápia, immunterápia és a génterápia. A vírusterápia a génterápia részeként kezdett fejlődni, majd az 1990-es évek végétől, mint onkolitikus (tumorsejteket pusztító) vírusterápia önálló ággá vált. Célja olyan vírusok létrehozása, amelyek az egészséges szöveteket nem károsítják, de elpusztítják a rákos sejteket.

A módszer megvalósításához több út ígérkezik: olyan vírusok alkalmazása, amelyek eleve valamivel jobban szaporodnak a rákos szövetekben, ezek az úgynevezett vad típusú onkolítikus vírusok. A teljesség igénye nélkül ilyenek például:

• Coxsackievírus (melanoma)
• Adenomavírus (méhnyakrák)
• Parvovírus (emlőtumor és májrák)
• Reovírus (hasnyálmirigyrák)
• Newcastle betegség vírusa (glioblastoma, melanoma, hasnyálmirigy- és méhnyakrák)

(zárójelben azok a tumorféleségek, amelyekben jobb a szaporodási képessége az adott vírusnak)

A másik módszer a génmódosított vírusok alkalmazása. Ez többféle eredményhez vezethet: a génmódosított vírusok egy része bejut ugyan az egészséges sejtekbe is, de azokban nem tudnak szaporodni, míg a másik csoport a módosított sejtfelszíni fehérjék miatt csak a rákos sejtekbe tud bejutni. Mindkét módszer során a vírusok szaporodása a rákos sejtekhez kötött, így - mivel a vírusok élősködőek (csak egy másik sejtben életképesek)- a módosított vírus csak addig marad életben, amíg tumorsejt is van a szervezetben. Ezekben a kísérletekben leggyakrabban az adenovírust használják: ez a legszéleskörűbben vizsgált és ezért a legjobban ismert vírus, többek között a nátha kórokozója.

Bár a fent elmondottak elviekben egyszerűnek tűnhetnek, a megvalósítás ennél jóval bonyolultabb. A módszer széleskörű használatát nehezíti az a körülmény is, hogy az immunrendszer ezeket a vírusokat idegenként ismeri fel és elpusztítja azokat, mielőtt még kifejthetnék hatásukat, illetve, hogy a szervezetben egészen mások a körülmények (különböző a daganatok szöveti összetétele, érellátottsága stb.) mint a kísérleti környezet. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az eljárás sem veszélytelen, így számolni kell esetleges kockázattal. Mindazonáltal a sejtbiológia és a molekuláris biológia fejlődését figyelembe véve a vírusterápia a jövőben hatékony biológiai fegyver lehet a daganatok ellen.