A táplálékfelvétel (evés) kevésbé értelmezhető pszichológiai fogalom, inkább szociális rítusokra utaló folyamat. A két legismertebb zavara az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. (Emellett sokan az obesitast (kövérség) is ide sorolják.) A mai fiatalok rengeteg elvárásnak kell, hogy megfeleljenek, így nem ritka, ha különféle - szervezetükre káros - döntéseket hoznak külsejükkel kapcsolatban.
Nagyon kevés a klinikai tapasztalat a hallucinogének használói körével. A hallucinogének kémiailag heterogén csoportot alkotnak. E csoport elnevezése pontatlan. A hallucinogén kifejezés az észlelési hatásokra helyezi a hangsúlyt, de tényleges, valódi hallucinációt ezek a drogok ritkán okoznak. A tudatmódosító, a „szellemben megjelenő" hatás kerül előtérbe. A hallucinogén szerek között természetes, növényi szereket éppúgy találunk, mint félszintetikus drogot (LSD) vagy szintetikus készítményeket (MDA). Egyesek ide sorolják a cannabist és a ketamint is. Három nagy csoportjuk van, a hallucinogének, a fenilalkilaminok és az antikolinerg szerek.
A Parkinson-kór az idegrendszeri degeneratiók közé sorolt progresszív betegség. James Parkinson már 1817-ben leírta ezt a kórt (An Essay on the Shaking Palsy), ám okát csak az 1960-as években sikerült kideríteni. A középagyban található egy ún. substantia nigra (fekete állomány), mely terület Parkinson-kóros betegeknél elhalványul és elvékonyodik. A degeneratio következtében a striatumban dopaminhiány alakul ki. A dopamin mellett csökken a noradrenalin és a szerotonin mennyisége is és megnő az acetil-kolin mennyisége. Ezek a neurotranszmitterek olyan speciális ingerültátvivő anyagok, melyeket a neuronok arra használnak, hogy jeleket küldjenek egymásnak. Ha nem áll termelődik elegendő dopamin, az agy nem képes megfelelően irányítani és létrehozni a különböző mozgásokat. A Parkinson-kór alattomosan kezdődik, gyakran az első klinikai tünetek megjelenéséig a striatum elveszítheti dopamintartalmának 70%-át is. A Parkinson-kórban a substantia nigra degeneratiojának oka ismeretlen. Fontos elkülöníteni a Parkinson-syndromától(parkinzonizmus), a degeneratio itt is a substantia nigrában következik be, ám itt a károsító tényezők azonosíthatóak. Ilyenek például a kábítószerek, gyógyszerek, az agy strukturális károsodásai és fertőzések. Genetikai tényezők vizsgálata során a betegek 3-5%-ánál családi halmozódást észleltek. Magyarországon becslések szerint kb. 15-20.000 ember szenved Parkinson-kórban.
Magyarországon minden második beteg szív-, érrendszeri megbetegedés miatt hal meg. A szívinfarktus, a stroke („szélütés"), és a perifériás artériás betegség ugyanazon betegség különböző megjelenési formájának tekinthető. Egészséges életmód kialakításával jelentős részük megelőzhető. Klinikai eredmények szerint az erek meszesedése csökkenthető, vérátáramlásuk javítható.
Általános definíció nem ismert, tünetfelsorolással szokták definiálni a betegséget. „A pszichózisok egy olyan csoportja, amelyben a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás jellegzetes torulása (olyan érzés, hogy valaki idegen erők kontrollja alatt áll), néha bizarr téveszmék sora, abnormális indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara, autizmus mutatkozik." (BNO-10) A tudat általában tiszta és az intellektuális képességek is megmaradnak. A megjelenése lehet hirtelen vagy lassú kezdetű.
Sajnálatos módon a cukorbetegek körében a nem baleseti eredetű végtag amputáció 30-40-szeres a nem cukorbetegekhez képest. Ám Mi is az a diabéteszes láb??? Noss nem más mint a cukorbetegek lábán kialakuló esetleges károsodások összességére vonatkozó gyűjtőfogalom. Hátterében összetett kóroki hatások, tényezők állnak, mint például a kiserek (helyi keringés, mikrocirkuláció zavara), nagyerek (érelmeszesedés, arterioszklerózis) és\vagy az idegek károsodása (neuropátia), fertőzés. Következtében a láb bőre sérülékennyé válik, kiszárad, fokozódik a fertőzésre való hajlama, az ízületek megroggyannak, csökken a fájdalomérzet , a talpon és az ujjakon túlnyomás jön létre, bőrkeményedések keletkeznek, s ezek kifekélyesedést okoznak. A nagyér szűkület egyidejű fennállása esetén a folyamat gyakran a láb vagy a lábszár amputációjához vezethet.
Az osteoporosis a csont tömegének csökkenésével és mikroszerkezetének károsodásával jellemezhető kórkép, melynek klinikai lényege a törési rizikó fokozódása. A metabolikus csontbetegségek leggyakoribb formája és súlyos szövődményei révén a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása. Hazánkban a csontritkulás 600.000 nőt és 300.000 férfit érint [1].
A döntően genetikailag kódolt, de sok tényező (leginkább életmód, kalcium- és D3-vitamin ellátottság) által befolyásolt fiatalkori csúcs-csonttömeg elérését követően a csontszövet állandó mikroszerkezeti változások színtere. A csontgerendák terhelés-adaptált szerveződését, az esetlegesen kialakuló mikrofrakturák korrekcióját a remodelling nevű folyamat biztosítja. A csontbontás és csontépítés révén egészséges felnőttben az elfáradt csont 10%-a megújul évente. Ezen folyamatok közötti összhang szigorú szabályozást feltételez.
Belépés
Látogatók
Oldalainkat 66 vendég és 0 tag böngészi
