Tartalomjegyzék
Az osteoporosis a csont tömegének csökkenésével és mikroszerkezetének károsodásával jellemezhető kórkép, melynek klinikai lényege a törési rizikó fokozódása. A metabolikus csontbetegségek leggyakoribb formája és súlyos szövődményei révén a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása. Hazánkban a csontritkulás 600.000 nőt és 300.000 férfit érint [1].
A döntően genetikailag kódolt, de sok tényező (leginkább életmód, kalcium- és D3-vitamin ellátottság) által befolyásolt fiatalkori csúcs-csonttömeg elérését követően a csontszövet állandó mikroszerkezeti változások színtere. A csontgerendák terhelés-adaptált szerveződését, az esetlegesen kialakuló mikrofrakturák korrekcióját a remodelling nevű folyamat biztosítja. A csontbontás és csontépítés révén egészséges felnőttben az elfáradt csont 10%-a megújul évente. Ezen folyamatok közötti összhang szigorú szabályozást feltételez.
A primer osteoporosis nőknél a menopauzát követő években
lappangva, gyakorlatilag tünetmentesen indul. A csontvesztés mértéke ekkor elérheti az évi 3%-ot is. Kialakulásának legfontosabb kóroki tényezője: az ösztrogénhiány, ami megváltoztatja a sejtek (osteoclastok, osteoblastok) érési idejét és reakciókészségét. A csontbontás és a csontépítés egyensúlya felborul: az egyes csontátépülési egységekben nagyobb üregek képződnek, mint amekkorát az osteoblastok pótolni tudnának.
A panaszok a klasszikus gerinc deformitások okozta törzsizomzat-disbalance miatt alakulnak ki. A gerinc görbületei torzulnak (a háti kyphosis fokozódik, a lumbalis lordosis ellaposodik), emiatt a hasfal ellazul, előredomborodik, gyakoribbá válnak a gyomor-, bélrendszeri panaszok. A kompenzatórikus nyaki hyperextensio, vállöv-protrakció, a medence hátrabillenése, csípő-, és térdflexió miatt a szervezet biomechanikai terhelése fokozódik. A testmagasság csökken, a hátizmok a fokozott igénybevétel miatt fájdalmasakká, kötegezettekké válnak. A folyamat progressziója egyre súlyosbodó mozgáskorlátozottságot, és életminőség-romlást okoz. Az esetek jelentős részében a csigolyatest-törés tünetek kialakulása nélkül zajlik le, és csak évekkel később, egy újabb csonttörés elszenvedése hívja fel a figyelmet az osteoporosisra. A röntgenmorfometria objektív és egységes megítélést tesz lehetővé. A kezdődő csigolya kompressziók jelentős része morfometriás mérés nélkül észrevétlen marad.