Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A diabétesz leginkább élettani kezelés módja az inzulinkezelés, ám alapvető különbségek vannak a legkorszerűbb intenzív inzulin-adagolási módok és az élettani inzulin hatás között! Ugyanis míg az egészséges szervezetben a hasnyálmirigyben elválasztódó inzulin a portális vénákon (úgy nevezett „kapuvénákon") másodpercek alatt a májba jut, ott a máj ennek ötven százalékát megköti és a különböző anyagcsere-folyamataihoz felhasználja. Addig a bőr alá bejuttatott inzulin először a vénákon keresztül a jobb szívfélbe onnan a kis vérkörön át a bal szívfélbe jut, végül a nagy vérkörön keresztül eloszlik az egész szervezetben és csak a májartérián át kerül be a májba, persze lényegesen kevesebb mennyiségben. Mindez azt jelenti, hogy a keringésben folyamatosan az élettani szint feletti inzulinmennyiségnek kell lennie ahhoz, hogy a máj elegendő inzulinhoz jusson.

Inzulin beadása:

Az inzulint a bőr alatti zsírszövetbe kell fecskendezni, s erre általában a végtagok (kar, comb) és a hasfal használható. Manapság a kisméretű fecskendők és nagyon vékony tűk kifejlesztésével az eljárás szinte fájdalommentes. Persze így is vannak olyanok akik a tűket nem képesek elviselni, nos számukra létezik egy levegőpumpás eszköz, amely az inzulint tű alkalmazása nélkül képes a bőr alá fújni. Sajnos ezen eljárás sem teljesen fájdalommentes, így inkább tényleg azoknak ajánlott, akik a tűtől nagyon tartanak. Mindent összevetve az inzulin toll a leggyakrabban használt eszköz. Ez egy töltőtoll méretű kis adagoló, melyben egy patronban található az inzulin, ami egy nagyon vékony tű segítségével a kívánt dózisban juttatható be a bőr alá. Az inzulin toll „diszkrét" könnyen, hatékonyan, kényelmesen alkalmazható, főleg olyankor, ha a betegnek útközben, az otthonán kívül, napközben többször is szükség van használatára. Egy másik eszköz kicsiny tartályból folyamatosan adagolja az inzulint a bőr alá szúrt, kis tűn keresztül. Ez az eszköz az inzulinpumpa. Segítségével előre meghatározott időben, vagy szükség esetén (például étkezések előtt) lehetőség van nagyobb adag inzulin befecskendezésére is. A pumpa, amivel leginkább meg lehet közelíteni az egészséges szervezet inzulin termelését. Néhány betegnek ez az adagolási mód jobb szabályozást biztosít, míg másokat zavar a viselése ("idegen test" érzése), esetleg előfordulhat például rendszeresen úszóknál fokozott fertőzésveszély vagy a tű helyénél seb is kialakulhat.

Ahogy az előző cikkemben említettem az inzulint be kell fecskendezni, szájon át jelenleg nem adható, mert a gyomorban lebomlik. Természetesen az újfajta adagolási módok kikísérletezése folyamatos munkát ad kutatók számára. Még tesztelik az inzulin adásának esetleges új formáit, amilyenek például az orrspray, a szájon át szedhető forma, mely nem bomlik le, vagy az inhalációs inzulin. Ez utóbbiban azt jelenti, hogy az inzulint egy speciális eszköz porlasztja, amely így a tüdőbe kerül, és a tüdő-léghólyagocskák felszínéről szívódik fel. Az így belélegzett inzulin felszívódása nagyon gyors, a bőr alá fecskendezett ultragyors inzulin készítményekkel egyezik meg, azonban a hatástartama hosszabb. Ismert, hogy ezzel az adagolással csak az inzulin 10%-a szívódik fel. Az inhalációs inzulin az étkezésekhez adott inzulint válthatja ki, a bázisinzulin bőr alá történő adagolására továbbra is szükség lesz. Néhány készítmény kifejlesztése már a klinikai fázisban van, az USA-ban és az EU-ban a készítmény engedélyezett. Az inzulin-inhaláció hosszú távú hatása a tüdőkre még nem ismert, alkalmazása során időnként a tüdő működésének kisfokú, visszafordítható romlását észlelték.