Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

InsulinwkaCukorbetegségben fontos a hiányzó inzulin pótlása s ez a diabétesz különböző típusaiban másképp történik. Azt tudni kell, hogy az inzulin egy fehérje, ezért nem adható orálisan (szájon át). A fehérjéket bélrendszerünkben megemésztjük, így azok lebomlanak. Ez az oka, hogy a hiányzó inzulint lebomlás nélkül injekcióként, külnböző adagolók segítségével kell bejuttatni a szervezetbe. Persze ez sokszor kellemetlen, épp ezért léteznek alternatív megoldások például inzulinpumpa, inzulinadagolás bőrön át („jet"), és inhalációs (belélegzett) inzulin és persze egyéb kísérletes megoldások is. Viszont ezek közül hazánkban nincs mind forgalomban.

 


Az 1-es típusú diabéteszes betegekkezelése elképzelhetetlen inzulinterápia nélkül. A betegség ezen formájában a Hasnyálmirigy béta-sejtjeinek pusztulása következtében nincs elegendő inzulintermelés. Ma leghatékonyabban ezt csakis a hormon pótlásával kezelhetjük. Természetesen a legjobb megoldás lehetne a hiányzó szigetsejtek pótlása s létezik Hasnyálmirigy, illetve szigetsejt átültetés, de ez nem ilyen egyszerű. Igaz ilyenkor van remény az inzulin-elválasztás élettani szabályozásának helyreállására, ám itt felmerül az a probléma, hogy immunszupresszív szerek (olyan gyógyszerek, melyek elnyomják a szervezet védekezőképességét) szedésére van szükség az „új" szerv kilökődésének megakadályozásához. S ha ezek a szerek legyengítik a szervezetet, az fogékonyabbá válik a fertőző betegségek iránt. Épp ezért egyenlőre egyszerűbb s jobb az inzulinos kezelés.


Insulin_penA 2-es típusú cukorbetegségben a kezelés lépcsőzetesen épül fel. Általában a kezelés nem inzulinnal kezdődik, hanem életmódváltoztatással, testsúlycsökkentéssel, valamint tablettás antidiabetikus gyógyszerek adásával. A betegség előrehaladásával, amikor a béta-sejtek kimerülése megindul, a tablettás készítmények mellett szükség lehet hosszú hatású inzulinkészítmények esti adására. A betegség kezdetén létezik egy időszak az úgynevezett remisszió (más néven mézeshetek), amikor nagyon kevés inzulinra van szükség, mert még nem pusztult el a Hasnyálmirigy teljes béta-sejt állománya, de a meglevő sejtek működését a nagyon magas vércukorszint gátolja. Majd idővel a vércukorszint helyreállása után a sejtek ismét működni kezdenek, így a saját inzulintermelés miatt kevesebb külső inzulinbevitelre van szükség. Ezidőben aki nehezen tudja elfogadni betegségét gondolhatja, hogy téves a diagnózis és kétely ébredhet benne az inzulinkezelés szükségessége felől. Sajnos a folyamat mely előidézi a szigetsejtek pusztulását nem áll meg, és a teljes pusztulás teljes inzulinhiányhoz vezet. Így 2-es típusú diabétesz kialakulhat a nem elegendő inzulin termelődése miatt, de előfordulhat az is hogy inzulin az termelődik ugyan viszont a sejteken lévő receptorok(érzékelők) hibásak így a felszívódás akadályozott. A folyamatos vércukor-önellenőrzés és az inzulinkezelés fenntartása elengedhetetlen.


Minél jobban sikerül inzulinnal a normálishoz közeli anyagcsere-egyensúlyi állapotot elérni és több évtizeden keresztül fenntartani, annál nagyobb esély van arra, hogy a cukorbeteg elkerülje a szövődmények kialakulását, munkaképessége megmaradjon és életminősége, életvitele, életkilátásai érdemben ne különbözzenek nem cukorbeteg embertársaikétól. Egyénenként természetesen változó, hogy ki milyen kezelést igényel. A többféle inzulinkezelési séma közül, a gondozó diabetológus mindig a páciens életvitelének leginkább megfelelőt választja ki.