Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

A XX. Század új kihívások elé állította az orvostudományt. Az emberiséget veszélyeztető testi betegségek közül egyre többre találtuk a gyógymódot. Az életet közvetlenül veszélyeztető fertőző betegségek kezeléseben elért sikerek, valamint a várható élettartam növekedésével az érdeklődés az életminőség javítása felé fordult. A WHO adatai szerint az életvitelt és a munkaképességet korlátozó megbetegedések 40%-a pszichiátriai vagy neurológiai betegség.  A pszichiátriai kórképek közül kiemelkedő jelentőségű a depresszió.

A major depresszió ( major depressive disorder, MDD ) egy krónikus, gyakorta recidiváló betegség. Élete során a népesség minimum 20 százaléka legalább egy alkalommal szenved depresszióban! A depresszió és a következményei óriási pszichológiai és anyagi terhet rónak a betegre, annak családjára és a társadalomra. Ennek ellenére az érintett országok 66%-a az egészségügy költségvetésének kevesebb mint 1%-át költi a depresszió gyógyítására.

 

A két nemet nem egyenlően érintő folyamatról beszélhetünk. Nőknél a depresszió előfordulása kétszer nagyobb! (Edwards, 2002) Epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a nők 80%-a tapasztalt valamilyen hangulati ingadozást a szülés előtti vagy utáni időszakban. (Meir S, Kinberly Y. 1998) Nőkben a depresszió klinikai képe is más mint a férfiakban. Kezdet általában a serdülőkor és vezető tünetei sokkal inkább az ingerlékenység és a szorongás, mit a bűntudat és a szomorúság. A nők érzelmi érzékenysége szorosan összefügg a ciklikus hormonális változásokkal, a reprodukciós képességgel, a tradicionális és társadalmi női nemi szerepek egyeztetésének, egyszóval a női identitás kialakításának és megtartásának terheivel. Mindezeket a a férfi-társadalom értékrendjével egyeztetve szükséges megjelenítenie és képviselnie. (C. Molnár, Füredi J, Papp Z, 2006)

A depressziós betegek sokféle jelzőt használnak betegségük leírására: -szomorú, reménytelen, lehangolt, gyötredelmes lelki fájdalom, fájdalmas üresség. Gyakran számolnak be arról, hogy minden tevékenységüket valami baljós komorság szövi át. A külső és belső ingerek csak kellemetlen fájdalmas érzetet keltenek.

Típusos esetben a hangulat a reggeli órákban a legrosszabb. A beteg értéktelennek érzi magát, gyenge a munkateljesítménye, gyakran sír, sokszor ok nélkül. Csökken (vagy nő) az étvágya, elveszti az összpontosított figyelés és az emlékezés képességét. A beteg megjelenése koránál idősebb, tartása erőtlen. Személyi higiénéje, öltözködése elhanyagolt, mozgása lelassult kifejezett nyugtalanság figyelhető meg, kezeit tördeli, súlyos esetben nem képes egy helyben ülni, fel alá járkál. Beszéde lassú, tétova tartalmilag elszegényedett, a kérdésekre gyakran csak egyszavas válaszokkal válaszol, hosszas várakozás után.

A depresszió számos szomatikus tünettel is jár (fejfájás, gyomorfájdalom, hányinger, légszomj, emésztőrendszeri problémák, erős szívdobogás, szédülés, szexuális diszfunkciók), amik kellemetlen közérzetet, gyengeséget okoznak (Kelly RH et al.) A depresszió hasonló kihatással van a születendő gyermek állapotára is.

A klinikumban a depresszió mérésére különféle kérdőívek terjedtek el, könnyű használhatóságuk, és költséghatékony voltuk miatt. Használatukkal a célpopuláció könnyen szűrhető, és a depresszió foka is felmérhető. Szűrésre lesősorban az önkitöltős (self-report) kérdőíveket részesítik előnyben.

A terhesség első trimeszterben 7,4% a másodikban 12,8% és a harmadikban 12,0% -ban fordul elő depresszió. Azonban az első trimeszter adatait fenntartással kell kezelnünk, mivel ebben az időszakból viszonylag kevés tanulmánnyal rendelkeznek. Ezt leszámítva kijelenthetjük, hogy az első trimeszterben a depresszió előfordulása megegyezik a nem terhes populációban mérttel. A második és harmadik trimeszterben mért értékek viszont az átlagos női populációnál (7-9%) magasabbak minden országban, ahol a felmérések történtek.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a diagnózis felállítását követően nagyon fontos a komplex terápia mielőbbi elkezdése.
A szakorvosi segítség sokszor elengedhetetlen. Alapvető fontosságú a kockázat/előny mérlegelése. A célunk: úgy érjünk el  mentális stabilitást, hogy ne ártsunk a magzatnak. A szükséges terápia megválasztása függ az állapot súlyosságától, a terhesség korától, az addigi segítségnyújtás (szupportív vezetés) hatékonyságától és a beteg együttműködésétől. (C. Molnár, Füredi J, Papp Z, 2006) A két legfontosabb irányvonal a kezelésben a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés (farmakoterápia). Sok szerző szerint az első trimeszterben a gyógyszerek használata aggodalomra adhat okot, hiszen ilyenkor a legérzékenyebb a magzat a károsító hatásokra. A modern felfogás szerint a második és harmadik trimeszterben az antidepresszáns terápia biztonságosnak mondható, főleg a régóta használt és bizonyítottan nem ártalmas gyógyszerek alkalmazása ajánlott.

 

A cikk következő részében a terhesség alatti depresszió hatásairól lesz szó.

 

Rovatszerkesztő:

Cserháti Zoltán

S4023556iwi

DEOEC ÁOK
orvostanhallgató

Belépés

Látogatók

Oldalainkat 91 vendég és 0 tag böngészi