Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Az első fejezetben a Crohn-betegségről lesz szó részletesebben.
A Crohn-betegség (morbus Crohn) nevét a kór felfedezőinek egyikéről kapta. Előfordulása a 20-30-as éveikben járó fiatal felnőtteknél a leggyakoribb, de a kezeltek között sajnos akár 10 éven aluliak is elfordulnak. 100 ezer ember közül átlagosan 6 szenved Crohn-betegségben. Gyakorlatilag a gyomor-bél rendszer bármely szakasza érintett lehet, típusos azonban a terminalis ileum (a vékonybélnek a vékonybél-vastagbél átmenetnél található szakasza) érintett. Innen ráterjedhet a vastagbél kezdeti részére, a vakbélre is (cecum). A végbél önálló gyulladása a colitis ulcerosaval ellentétben itt ritkán figyelhető meg. A gyulladásra jellemző a szakaszos megjenenés: gyulladt és ép bélrészletek váltják egymást (skip lesions).
Kezdetben a nyálkahártya vérbősége, vörös elszíneződés, kifekélyesedés jellemző. A fekélyek később összefolynak, ún. utcakőszerű rajzolatot adva a bélnek. A folyamat előrehaladtával a fekélyek és a gyulladás a bélfalat annak teljes vastagságában elérik, és gyulladásos göbök (granulómák) alakulnak ki, a környező nyirokcsomók megduzzadhatnak. A bél az immunsejtek pusztító enzimeivel szemben regenerálni próbálja önmagát, fala megvastagszik, merevvé, csőszerűvé válik, benne kötőszöveti rostok képződnek. A gyulladás elhúzódásával emiatt a bél ürege folyamatosan szűkül, így benne az emésztett táplálék, illetve a képződő széklet mozgása akadályozott lesz. Kezelés nélkül, illetve terápiára nem reagáló esetekben súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ilyenek: