Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Az emlőrák az egyik leggyakoribb és legnagyobb nyilvánosságot kapott kórkép a rákos megbetegedések között és a nők mintegy 10%-át érinti. Általában a beteg fordul orvoshoz, mert csomót tapint a mellében, ám ez nem mindig jelent rosszindulatú daganatot (carcinomát).

Sok más elváltozás is okoz tapintható göböt a mellben:

• Fibrocystás elváltozások
• Fibroadenoma
• Jóindulatú elváltozások

Mielőtt azonban ezeket az elváltozásokat részletezném, néhány szót az egészséges emlő felépítéséről és működéséről:

Az emlő mirigyszövetből, zsírszövetből, kötőszövetből valamint vérerekből, nyirokerekből és idegekből áll. Az emlő tapintata egészséges nőkben is változik a menstruációs ciklussal párhuzamosan- a ciklus 2. felében sok nő panaszkodik duzzanatra és fájdalomra, ennek oka ma még nem teljesen világos. Természetesen a terhesség illetve a szoptatás ideje alatt is észlelhető változások lépnek fel, míg időskorban az emlő „visszafejlődése” (atrophia) következik be.

Ezek után pár mondat azokról a kórképekről, amelyek tapintható elváltozással járnak, de nem emlőrákot jelentenek:

1. Fibrocystás elváltozások: sokszínű kórkép, amelynek bizonyos típusait nehéz elkülöníteni az emlőráktól. Általánosságban cysták képződése, kötőszövetes szaporulat és a hámhyperplasiája jellemző ( a hámsejtek száma nő meg)
2. Fibroadenoma: A leggyakoribb jóindulatú emlődaganat, amely általában fiatal nőket érint.

Emlőrákra hajlamosító tényezők:

1. • Genetikai hajlam: ha a családban már fordult elő emlőrák, az fokozott kockázatot jelent
   • Életkor: gyakorisága az életkorral nő
   • Terhesség: nem szült nőkben gyakoribb, illetve nagyobb a kockázat ha az első gyermek szülése 30. év után történik
   • Elhízás, alkoholfogyasztás: egyaránt növelik az emlőrák kialakulásának rizikóját
   • Hormonális tényezők: ösztrogénhatás növeli a kockázatot (legyen az a szervezetben túl nagy mennyiségben termelődő-endogén, vagy kívülről bevitt-exogén: pl. a régebbi fogamzásgátlókban nagy adag ösztrogén volt)

Az emlőrák - ahogyan minden rák- kórosan osztódó sejtekből áll, amelyekre nem hatnak a szervezet szabályozó mechanizmusai. A rákos sejteknek ezek a tulajdonságai valamilyen mutációra vezethetőek vissza, aminek kialakulását többek között a fenti tényezők segíthetik elő.

Az emlőt négy kvadránsra osztják: külső-felső, belső-felső, külső-alsó és belső-alsó részre. Általánosságban elmondható, hogy leggyakrabban az emlő külső felső kvadránsa érintett(50%). A fennmaradó 50% körülbelül egyenlően oszlik meg a többi kvadráns, valamint a középső (emlőbimbó körüli) terület között.

Az emlőrák tünetei:

• Tapintható csomó az emlőn vagy a hónaljban
• Rendellenes váladékozás, ami gyakran véres
• Behúzódás az emlőbimbón, vagy az emlő bőrén
• Fájdalom, duzzanat, vörösség az érintett területen

Ezek a tünetek nem jelentenek biztosan emlőrákot, de észlelésükkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni!

Az emlőrákok kimenetele (a gyógyulás, vagy az állapot romlása) sok mindentől függ:

• A tumor mérete (ha nagyobb, az rosszabb prognózist jelent)
• A sejtek differenciáltsága, ami azt jelenti, hogy mennyire hasonlít arra a sejtre amiből kiindult (minél differenciálatlanabb, annál rosszabb a várható kimenetel)
• Van-e hónalji nyirokcsomó áttét, és ha igen hány nyirokcsomó érintett (minél több annál rosszabb a várható kimenetel)

Az emlőrákok először a környéki nyirokcsomókba adnak áttétet, majd szinte minden szervre ráterjedhetnek, de a leggyakoribb a tüdő, a csont és a máj metastasis.

Amennyiben az emlőrák korai stádiumban (amikor még nincs nyirokcsomó áttét) felismerésre kerül nagy esély van a teljes gyógyulásra. Ha van nyirokcsomó áttét, a megfelelő kezeléssel még így is 70%-75%-os esély van a gyógyulásra. Amennyiben a betegség újból jelentkezik a műtét után, rosszabb a várható esély a gyógyulásra.

Az emlőrák kezelése:

Az orvosok több módszert alkalmaznak, ezek közül a legradikálisabb a teljes emlő eltávolítás. Vannak esetek amikor nincs szükség az egész mell levételére, csak a daganatos csomót távolítják el. Ezenkívül a   betegeket  kezelhetik    kemo- és/vagy    sugárterápiával    valamint anti-ösztrogénekkel.

A megelőzés érdekében 40 év felett javasolt a minimum 2 évenkénti mammográfiás vizsgálat.