Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A minimálisan invazív sebészet, vagy más néven kulcslyuksebészet napjaink egyik közkedvelt, mondhatni „divatossá” vált beavatkozása. Lényege, hogy a testfelszínen ejtett kis metszésekkel is teljes értékű műtéteket tudjunk elvégezni. Látni fogjuk azonban, hogy nem minden esetben helyes a hagyományos eljárást elcserélnünk egy bonyolultabb, nehezebben kivitelezhető beavatkozásra.

A minimálisan invazív sebészet tulajdonképpen az endoszkópia egyik fajtája.  Hagyományos endoszkópia alatt a természetes testnyílásokon (pl. szájüreg, végbél, húgycső stb.) történő eszközök bevezetését értjük. Ezt  manapság a legtöbb szakterületen nagyon gyakran alkalmazzák úgy a diagnosztikában, mint a terápiában, pl. gyomortükrözés, vastagbéltükrözés, hólyagtükrözéssel egybekötött kőeltávolítás … A hagyományos endoszkópiát már az 1800-as évek végén is ismerték, számos írás szól hasonló beavatkozásokról.  Az alapötletet felhasználva a XX. század elején már a hasfal metszésével és lencsével szerelt cső alakú eszköz bevezetésével széles körben végezték az ún. hastükrözést, a hasüregi szervek sérüléseinek, betegségeinek megállapítására. Ezt gyakorlatilag már minimál invazív sebészeti beavatkozásnak tekinthetjük.

Az endoszkópia és a minimálisan invazív sebészet az 1900-as évek második felében megfigyelhető technikai újításokkal érte el mai színvonalát. A testüregekbe juttatott merev vagy hajlékony „csöveken” keresztül fényforrást, kamerát, fogó- és vágóeszközöket, szöveti mintavételre alkalmas tűket stb. vezethetünk a különböző szervekhez.

A hagyományos, nagy metszéseket igénylő műtétekhez képest a minimálisan invazív sebészetnek számos előnye van. Eredetileg azért kezdett terjedni, mert felismerték, hogy az ily módon operált betegek műtét utáni fájdalmai enyhébbek, a lábadozási idő rövidebb, így hamarabb munkába állhatnak. Emellett esztétikailag is szebb, kisebb műtéti hegeket érhetnek el vele. (Manapság sokszor ez utóbbi miatt választják a minimálisan invazív beavatkozásokat.) Ezek a tények azonban csak korlátozottan érvényesek. Egy műtét okozta trauma – tehát a tény, hogy egy operáció mennyire viseli meg a beteget – ugyanis nem csak a testfelszínen ejtett seb nagyságától függ, hanem a magában a testben, a szerveken elvégzett beavatkozástól is. Pl. ha egy vastagbél tumoros betegnek a daganat miatt eltávolítják a vastagbél jelentős részét, és műtétet endoszkópos technikával végzik, a kisebb hasfalon ejtett metszés arányaiban nem sokkal enyhíti a műtét okozta traumát, hiszen a bél eltávolítása mindenképpen megtörténik.  Pontosabb emiatt az angol „minimal access surgery” - tehát minimális behatolású sebészet elnevezés - hiszen ez kifejezi, hogy a műtét lényegi része nem, csak a behatolás módja változik.

A sebész számára rendkívül fontos, hogy a bejuttatott minikamera segítségével a műtéti területet egy képernyőn keresztül nagyítva látja. Így precízebben tud dolgozni, könnyebben felismeri a szervek, szövetek határát, a vérzések forrását stb. Szintén szerepe van a kamera rendszernek az oktatásban, tapasztalatszerzésben, hiszen a műtétről így könnyen lehet felvételt készíteni, az orvostan hallgatók, illetve más sebészek számára elérhetővé válik.