Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

 Már többször is említettem a rendszeres fizikai aktivitás fontosságát! Mire is jó a testmozgás? Kutatások szerint a testmozgás javítja az állóképességet, a szervezet védekező képességét, közérzetet és még rengeteg olyan dolgot melyek egyenként apróságnak tűnhetnek, de együtt hozzájárulhatnak ahhoz, egészségesebb és teljesebb életet élhessünk nap, mint nap. Nagyon lényeges tény, hogy többek közt mind a metabolikus szindrómára mind pedig a 2-es típusú diabéteszre jótékony hatással van a rendszeres sportolás. Például sok esetben előfordult, hogy az enyhe 2-es típusú diabéteszben szenvedő egyén a rendszeres testmozgással és kontrollal, étrenddel annyira visszaszorította a betegség tüneteit, hogy nem volt szüksége inzulinra (illetve kevesebbre). Oka, hogy az izomkeringés javulásával nő az inzulin hatásfoka, azaz az inzulinérzékenység!

Főleg cukorbetegek számára fontos a testmozgás, mert biztosítja a szükséges energia-leadást (mérsékli a túlsúlyt, vagy akár meg is szüntetheti azt), fokozza a keringési terhelhetőséget és segít az optimális anyagcsere-helyzet fenntartásában. Éppen ezért a napi életmódba beillesztett, a teherbíró képességhez és az edzettségi állapothoz igazodó testmozgás javasolt. A fizikai terhelés szempontjából a mozgás rendszeressége a fontos! A testedzés jótékony hatása nem kötött mozgásformához. Bár a súlyemelés, kötélhúzás és erősportok stb. nem igazán ajánlottak diabéteszesek számára. Inkább a dinamikus jellegű (vagyis folyamatos, egyenletes erőkifejtést igénylő) és aerob természetű (a tevékenységet kísérő oxigén-felhasználás folyamatait jelzi) tevékenységek, mint a futás, séta, úszás, biciklizés, labdajátékok, torna, aerobic... A rendszeres fizikai aktivitás NEM kötött semmiféle speciális sportfelszereléshez vagy helyszínhez! Nem kellrengeteget kiadni azért, hogy minden nap legalább fél órát mozoghassunk!

Mire kell figyelni?

Amit mindenképp figyelembe kell venni: az edzettségi állapotunk, a teherbíró képességünk, aktuális anyagcsere helyzet, a kezelés formája (pl. inzulinkezelés) az anyagcser labilitása és a cukorbetegség esetleges szövődményei, társbetegségei. 1-es típusú diabéteszben az anyagcsere általában labilisabb, az inzulinérzékenységét sok minden befolyásolhatja (pl. menstruációs ciklus, időjárási frontok, inzulinbeadás helye stb.). Így a választott mozgásforma anyagcserét érintő hatása akár alkalomról alkalomra változhat. Míg 2-es típusú diabéteszben sokkal stabilabb az anyagcsere. Tehát 1-es típusú cukorbetegekben a fizikai tevékenység alaposabb tervezést igényel. A kezelőorvos mindkét esetben adhat útmutatást!

Honnan tudjam, mennyit bírok?

Mind egészséges egyénen mind pedig cukorbetegen a keringési rendszer alkalmazkodó képességén alapul. Ennek kivitelezése általában kardiológiai vagy sportorvosi szakrendeléseken történik. Nem ennyire pontos, de a gyakorlat számára megfelel a pulzusszám változása alapján végzett maghatározás. Alapja, hogy a terhelést a maximális erőkifejtés 50-60 százalékával javasolt végezni. Kiszámításához tudni kell az életkornak megfelelő maximális pulzusszámot, amit egy képletbe behelyettesítve megkapjuk a terhelés során megfelelőnek tartható pulzusszámot.

A képlet pedig a következő:
Max. erőkifejtés 60%-a = 0.6 x (max. pulzus - nyugalmi pulzus) + nyugalmi pulzus

Max. pulzus = 220 - életkor(évek)
Nyugalmi pulzus = adott személy esetén 5 perc pihenést követő pulzusszám.

Általában a 120-130\perc pulzust elérő terhelés mondható megfelelőnek. Terhelés során nem tanácsos ezt a számolt értéket túllépni. Bármely okból kialakult szapora szívműködés vagy ritmuszavar, a szív beidegzésének zavara akadályozza e módszer alkalmazását! Minden egyéb szívbetegség (pl.: billentyűhiba, koszorúér-betegség) esetén is csak szakorvos dönthet a terhelhetőség mértékétől. Persze általában minden cukorbeteg egyén esetén javasolt a terheléses EKG-vizsgálat végeztetése, és a fizikai aktivitás során fellépő bármilyen panasz esetén is javallott a konzultáció a kezelőorvossal mielőtt folytatnánk a választott „sportunkat".

Versenyezhetek?

Nagy általánosságban nézve a dolgot versenysport a cukorbetegek többségének nem ajánlott. Az oka pedig az lenne, hogy bár az edzések rendszeresen minden nap vannak, de változó intenzitásúak, időtartamúak, eléggé eltérő napszakokban és eltérő jellegű fizikai megterhelést jelentenek, amit a gyógyszeres kezeléssel elég nehéz követni. Főleg akkor, ha inzulint igényelő diabéteszről van szó. Mindezek mellett a versenyek és a felkészülési időszakaik nemcsak nagyfokú fizikai aktivitást igényelnek, de pszichés megterhelést is jelentenek a szervezet számára, ami az inzulinszükséglet jelentős változásával is járhat. Ezeket nagyon nehéz előre megtervezni. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy diabéteszben szenvedő egyénnek semmi esélye versenyezni, sőt nemcsak külföldön, de nálunk itthon is vannak olyan élsportolók, akik mind a cukorbetegség mind pedig a versenysportokban jártas személyek segítségével személyre szabott kezeléssel kiemelkedő eredményeket értek el.

Forrás: Dr. Winkler Gábor, Dr. Baranyai Éva: Cukorbetegség