Tartalomjegyzék
Teljes nyugalomba helyezés (szakszerű betegszállítás) és mielőbbi kivizsgálás indokolt!
A diagnózis kulcspontjai:
1. fizikális vizsgálattal során informatív Homans-jel és a körfogatmérés;
2. az érintett végtag Doppler-ultrahang vizsgálata, mely alkalmas a láb keringésének megítélésére;
3. vérből történő D-dimer meghatározás, melynek normálértéke esetén a kórkép biztosan kizárható.
A diagnózis felállítása vagy alapos gyanújának felmerülése után ún. kis molekulatömegű heparint adnak, bőr alatti injekciók formájában. Emellett három-öt nap eltelte után szájon át szedhető véralvadásgátlót („vérhígítót") indítanak, amelyet a beteg egyéni elbírálásnak megfelelően szed, legalább három hónapig, az orvos utasítása szerint. E gyógyszerek szedése gondos odafigyelést és rendszeres laborvizsgálatokat tesz szükségessé. A terápia hatékonyságának monitorozása az INR-értékkel történik, amelynek az adott körülményektől függően 2-4 között kell lennie.
Súlyos, az erek szívhez közelebbi (ún. proximalis) szakaszán történő elzáródás, és bizonyos betegségek egyidejű jelenléte esetén a helyi vérrögoldásra van szükség. Ez történhet gyógyszeresen (trombolízis) vagy műtéti úton. A korábban ideális megoldásnak tartott trombektómiát (az elzáródást okozó vérrög sebészeti eltávolítását) ma már csak kritikus esetekben alkalmazzák, többek között akkor, amikor az ér gyógyszeres megnyitása ellenjavallt. Mindez érsebészeti közbenjárást igényel.
A gyógyszeres kezelésen túl nagyon fontos a következők szem előtt tartása:
- A végtagok rugalmas pólyázása, kompressziós harisnya rendszeres viselése. Ezt a célt szolgálja az intermittáló pneumatikus kompresszió kórházi körülmények között.
- A néhány napos, szigorú kórházi fekvést követően óvatos gyógytorna indítható.
- Széklet rendezése.
- Hajlamosító tényezők feltárása, és ezek kezelése.
A vénás billentyű-elégtelenség a trombózis gyakori következménye. Tünetei szerencsés esetben, a helyes konzervatív kezelés mellett hatékonyan csökkenthetők.
Természetesen trombózis a felső végtag vénáiban, a hasüregi vénákban, ill. az agyi vénás sinusokban is előfordulhat. Az esetek 90%-ban az alsó végtagban lép fel. Mivel a háttérben álló betegségek spektruma meglehetősen széles az alapos klinikai kivizsgálás minden esetben elkerülhetetlen.
Forrás: Gerd Herold: Belgyógyászat; 5. átdolgozott kiadás (2004) 764-770.