Napjainkban a méhnyakrák a második legmagasabb halálozású daganatos betegség a világon. A megelőzés hazánkban még kevésbé megoldott. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott nőgyógyászati rákszűrési programban a lakosságnak csupán 30%-a vesz részt. Megfelelő egészségnevelési programmal kellene a nők figyelmét felhívni a rákszűrés fontosságára, és azt egészségügyi kultúránk részévé tenni. Magyarországon a méhnyakrákok előfordulása az összes nő lakosra vonatkoztatva 25-27 százezrelék, így évente mintegy 1300-1400 megbetegedéssel kell számolni. A méhnyak szöveteiből kialakuló kóros burjánzások teszik ki a kismedencei daganatok 30%-át. Ezeknek döntő része hám eredetű carcinoma.

A betegség korai stádiumában a nők tünetmentesek lehetnek. Leggyakrabban a diagnózist rutin nőgyógyászati vizsgálat során állítják fel, az onkocitológiai eredmény alapján. A nőgyógyászati rákszűrés részei a kolposzkópos vizsgálat, az exfoliatív onkocitológia és a HPV szűrés.

A méhnyakrákok 99,7%-a hozható összefüggésbe a HPV fertőzések magas kockázatú (high-risk) csoportjával, Az invazív méhnyakrákok 70%-a a 16-os vagy a 18-as típushoz társul.

Pár éve Magyarországon is be lett jegyezve egy kvadrivalens (6,11,16,18, SILGARD) és később egy bivalens HPV vakcina (16,18, CERVARIX) . A vakcinák hatékonysága a méhnyakrák és rákmegelőző állapotok prevenciójában 98% feletti. Jó eredményt hosszútávon a teljes populáció átoltásától várhatunk ezért célszerű lenne az oltást  bevezteni  az általános gyermekkori oltási naptárba.

A méhnyakrák stádiumbeosztása a daganat kiterjedése alapján történik, amit a TNM rendszerrel és a FIGO klasszifikációval írunk le. A méhnyakrákok kezelését a folyamat kiterjedése szabja meg. Korai stádiumokban (II/b alatt) egyre többen a kizárólagos, műtéti kezelést javasolják, bár a preoperatív sugárkezeléssel kombinált sebészi beavatkozást változatlanul végzik. A méhnyakrák hazai kezelésében a korábban döntően sugárterápiás túlsúlyú kezeléseket a zömében műtétes kezelések váltották fel.

A méhnyakrák 5 éves túlélése megfelelő kezelés után I. stádiumban 85% (Ia1 stádiumban közel 100%), II. stádiumban 60%, III. stádiumban 40%, IV. stádiumban 10%.