Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Az Alzheimer-kór az időskori elbutulás leggyakoribb formája, melyet a basalis előagy idegsejtjeinek pusztulása okoz. Az Alzheimer-kór (AD) a kognitív képességek elvesztésével, a viselkedés megváltozásával jellemezhető betegség. A fejlett országokban a halálozási okok között a 4. helyen szerepel. Gyakorisága 65 év felett 1-6%, 80 év felett pedig 10-20%. A dementia első jelei hosszú tünetmentes szakasz után alakulnak ki, a betegség 6-12 évig tart.

A memóriafunkciók az enyhe feledékenységtől fokozatosan a teljes emlékezetvesztésig, újabb információk rögzítésképtelenségéig károsodnak. A kognitív funkciók egyre inkább hanyatlanak a kór lefolyása alatt. Gyakran kialakul beszédzavar is, mely általában enyhe szótalálási nehézséggel kezdődik, de gyakran aphasia(afázia) is kialakul. Az emocionális-, és magatartászavarok a szociális környezettől való izolációhoz vezethetnek. Gyakori a türelmetlenség, a nyugtalanság, a verbális és fizikai agresszív kitörés. A betegség előrehaladtával a tünetek egyre súlyosbodnak, csökken az ítélő képesség, dezorientálttá válik a beteg. Ezekről a betegnek gyakran nincs tudomásuk, ám ha mégis, akkor erős frusztrációt okozhat. Vizelet- és székletinkontinentia alakul ki, és gyakran járásképtelenné válnak a betegek. Halált általában másodlagos fertőzések, alultápláltság okoz.

Az Alzheimer-kór diagnózisát klinikai jelek alapján lehet felállítani, biztos diagnózist csak a szövettani vizsgálat ad. A diagnózist a NINCDS/ADRDA kritériumok alapján lehet felállítani.
A legfőbb kritériumok:
- neuropszichológiai vizsgálatok, mint például az előző cikkben már említett MMS(mini mentális státusz), melyekkel igazolható a beteg dementiája.
- a gondolkodási teljesítmény 2 vagy több területén észlelhető hanyatlás
- a gondolkodás fokozatos romlása
- az életkor (a tünetek általában 40-90 éves korban kezdődnek)
- nincs más betegség,  mely a tünetekkel összefüggésbe hozható
- a beteg tájékozatlan a megszokott környezetében
- a családban előforduló Alzheimer-kóros beteg
Ezek mellett képalkotó vizsgálatok(CT, MR) elvégzése is indokolt a dementia tüneteinek fennállásakor. Ám biztosan a diagnózist csak post mortem (halál utáni) kórszövettani vizsgálattal lehet felállítani.

A betegség megelőzése és progressziójának lassítása céljából adott bizonyos gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók, gingko biloba) vizsgálata jelenleg is folyik. Az ösztrogénnek és az E-vitaminnak is lehet ilyen hatása, azonban az eddigi eredmények nem egyértelműek. Több olyan gyógyszer is van, mely növeli az közül az acetil-kolin koncentrációját, ami egy olyan neurotraszmitter (ingerületátvivő anyag), ami a legtöbb demenciával járó kórképben alacsony. Ezek a gyógyszerek átmenetileg javíthatják a szellemi funkciókat, de a progressziót nem állítják meg.  Gyakori a depresszió és az insomnia, ezekre SSRI-ket és altatókat adnak illetve pszichoterápia jöhet szóba. A mindennapi életben hasznos lehet, ha jegyzetfüzeteket használnak és a környezet kifüggeszt az otthon különböző helyeire fontosabb figyelmeztetéseket, ezek főként a korai stádiumokban segítik az emlékezést. Amennyiben a beteg nem kerül speciális otthonban, a lakhelyét akadálymentesíteni kell és ha a család vagy környezet nem tud rá vigyázni és ellátni, háziápoló fogadása válhat szükségessé. Az otthon ápolt betegek 20%-a segítségre szorul a mindennapos tevékenységeiben. A betegség tüneteinek megjelenését követően 5 évvel a betegek 40%-a intézményi elhelyezést igényel.