A magas vércukorszint az egész szervezetben gyengíti a fehérvérsejtek aktivitását, a szövetek regenerálódását, a fertőzések elleni védekezést, és sajnos kedvező közeget biztosít a gombák megtelepedésére is. Az erek is károsodnak mindenhol.  S akkor miért pont a láb ennyire veszélyeztetett? Ha belegondolunk a válasz egyszerű, ugyanis a járás elég nagy terhet ró a lábra, főként a talpra. Testünk teljes súlya nehezedik rá, így a legkisebb anatómiai eltérések és lábbetegségek is nagy problémákat okozhatnak. Sőt különböző eredetű sérülések is bekövetkezhetnek: például az érintett üvegcserépbe léphet, kavics kerülhet a cipőjébe, valami feltörheti a lábát, vagy megégetheti a forró víz, felmarhatja a bőrt a tyúkszem-tapasz, de körömvágáskor is megsérülhet a bőr.

A neuropátia a mozgató idegek károsodásával is jár, ami aztán a láb kis izmainak sorvadását idézi elő. Mind ezeknek később a láb formáját torzító, működését akadályozó hatása is van. Így jellegzetes kalapácsujj jöhet létre. A talp zsírpárnája elvékonyodik, felrepedezik a bőr, a lábközépcsontok elmozdulnak, majd előrecsúsznak. Lassan az egyes védőpárna nélküli csontok, ízületek majd pedig az egész lábfej deformálódik. A talpon így azokon a pontokon ahová eddig nem került súly most bőrkeményedés alakul ki, hisz ilyenkor a normális terhelés két esetleg háromszorosa is terhelődhet az új nyomáspontokra. Ezeken a helyeken szövetelhalás (gangréna) azért fejlődhet ki észrevétlenül akár nagy területen, mert a neuropátia miatt a beteget nem figyelmezteti fájdalom!