Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Homeopatia I.

A homeopatia rendszerbe foglalása és elterjesztése Samuel Hahnemann német orvos nevéhez fűződik. A gyógymód lényege „a hasonló hasonlót gyógyít" elv („similia similibus curantur"). Ez azt jelenti, hogy a betegséget olyan szerrel gyógyítják, ami egészséges emberen a betegséghez hasonló tüneteket vált ki. Például a túl sok kávé fogyasztása egészséges emberben izgatottságot, nyugtalanságot, pulzusszám emelkedést, stb. vált ki. Ehhez hasonló tüneteket okoz a lámpaláz, a vizsgadrukk, ilyen esetekben alkalmazható a feketekávéból készült, Coffea nevű homeopatiás szer.

A homeopatia holisztikus gyógyítási módszer, nemcsak a betegséget, az egész embert gyógyítja. A homeopata a kezelés során a szervezet áthangolására, harmonizálására törekszik, cél az öngyógyító mechanizmusok segítése. Kiemelkedő szerepe van az anamnézisnek, melynek célja, hogy minél részletesebb képet adjon a beteg személyiségéről, a betegség tüneteiről. A tünetek összességét betegségképnek nevezzük.

Homeopatiás készítmények:

A homeopatiás szerek gyógyszervizsgálaton esnek át, mely során egészséges, jó megfigyelőképességű, káros szenvedélyektől mentes emberek, alacsony vagy közepes potenciálú szereket szednek, és feljegyzik a kiváltott tüneteket. A tünetek összessége a gyógyszerkép. A gyógyszerválasztás annál hatásosabb minél nagyobb fedésben van a gyógyszerkép, a beteg betegségképével.

A homeopatiás gyógyszereket legnagyobb arányban növényekből állítják elő, de ezen kívül lehetnek állati, és ásványi eredetűek is, így kapják meg az őstinktúrát.

A homeopatiás szerek előállításának jellegzetessége a potenciálás, melynek lényege a soklépcsős, szakaszos hígítás és az intenzív összerázás, ezáltal az őstinktúra elveszti toxikus hatását, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait.

D potenciák: az őstinktúrát tízszeresére hígítják, majd a hígítások után tízszer összerázzák.

C potenciák készítése során százszorosára hígítják, és ugyanúgy tízszer rázzák a hígítások után.

Az LM-potenciák: a kiindulási anyagot mindig az ötvenezerszeresére hígítják és százszor rázzák.

A készítmények nevében található arab szám jelzi a hígítások számát.

Ez alapján megkülönböztetünk alacsony, közepes és magas potenciálú szerek. Az alacsony potenciálú szerek közé tartozik a D3-D12, C3-C12. Közepes potenciálú a D12-D30 és a C12-C30 jelzésűek. Magas potenciálú a D200 és C200, valamint az ennél magasabb számmal ellátott szerek.

A potenciaválasztás a beteg tüneteitől, a betegség kialakulásának módjától, sebességétől függ. Általánosságban elmondható, hogy alacsony potenciálú szer választandó, ha a tünetek lokálisak. Közepes potenciálú szer alkalmazandó akkor, ha már általános tünetek is kísérik a helyi tüneteket. Magas potenciálú szer adandó, ha pszichés illetve mentális tünetek jelennek meg.

Leggyakrabban használt készítmények a golyócskák, de ezen kívül a kezelés részét képezhetik oldatok, dörzsölmények, tabletták, kenőcsök, injekciók, kúpok, orrspray-k, szemcseppek. Szedésüknél figyelembe kell venni, hogy az oldatok alkoholt tartalmaznak, a tabletták, golyócskák tejcukrot.

Vannak mono-homeoptiás készítmények, amelyek egyfajta ősanyagot tartalmaznak, kiválasztásukhoz pontos diagnózis szükséges, de nagyon célirányos és hatékony a hatása. A komplex készítmények több ősanyag komponensből épülnek fel, olyan esetben javallott, ha a betegség sok tünettel rendelkezik, hátránya, hogy hatása elmaradhat (például Oscillococcinum-influenzára).

Dr. Béres Katalin

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Homeop%C3%A1tia

Borbély K. et al: A homeopatia kézikönyve