Mindannyian hallottunk különféle „káros/furcsa szokásokról", de sokszor nem tudtuk mi van a háttérben. Most összefoglalnám azokat a legfontosabb ún. impulzuskontroll zavarokat, melyeknek lehetnek pszichiátriai oldaluk is. Egyszerűen összefoglalva: A betegek képtelenek ellenállni a különféle - másokra és önmagára veszélyes - késztetéseknek, indíttatásoknak. Az „aktus" előtt egyre feszültebb. Majd ezután örömöt, kielégültséget érez. Viszont a cselekmény után megbánás és/vagy bűntudat jelentkezik. Nagyon nehéz pontosan diagnosztizálni azokat a cselekményeket, amelyek kórosak a környezetre. Ha ezek problémát jelentenek a mindennapi életben sürgősen szakemberhez kell fordulni.

Hajtépegetés (trichotillománia)

A betegség általában bőrgyógyászati eredetű, de a háttérben meghúzódhatnak egyéb pszichiátriai aspektusok is.

Általában e betegség gyakorisága az élet során 0,6%. 10-14 éves korban már elkezdődik, és a felnőttkorban általában a nőket érinti. Különös, hogy ezen emberek iskolai végzettsége kiemelkedően magas.

A leggyakoribb klinikai tünet az, hogy a hajszálaikat kitépik, annak ellenére, hogy ez jelentős mennyiségű hajvesztéssel jár. Többször fordul elő a mindennapi dolgok végzése közben (TV-nézés, tanulás, stb.) és akár a kopaszságig folytatódhat. A kitépés után csökken a feszültség, elégedettség érzése lép fel.  Nagyon sokan őszintén bevallják, hogy ők tudják, hogy ez nem helyes és nem is szép, de egyfajta kényszert/vágyat éreznek. A páciensek többsége a kitépett hajszálakat megnyalják, megeszik (trichophagia). Extrém esetekben a szemöldök és a szempillák kitépése is bekövetkezik.

Leggyakrabban depresszióval és kényszerbetegségekkel fordul elő. E betegség krónikus lefolyása ellenére jó és rossz epizódok követhetik egymást.

Terápiaként elsősorban viselkedésterápia javasolt, de a nagy potenciálú szetotonerg antidepresszívumok is hatékonyak.

Körömrágás (onychophagia)

Hasonló lefolyású a körömrágás is, mely a gyermekek egyötödét érinti. Ha a rágás súlyos formákat ölt, akkor egyértelműen kezelés javasolt.