A respirációs distressz szindróma egy súlyos légzési elégtelenséggel járó kórkép, amely leggyakrabban koraszülöttekben fordul elő, a tüdő fejletlensége miatt. Oka egy felületaktív anyag, a surfactant hiánya. Tünetei a nehézlégzés, magas légzésszám, nyögdécselés, cianosis (a bőr és a nyálkahártyák kékes elszíneződése az oxigén hiány miatt).
Kialakulás:
A tüdő fejletlensége miatt jön létre. A tüdőben a levegő a hörgőkben áramlik a léghólyagokig (alveolus), amit erek borítanak. Légzés során a tüdőből oxigén jut az erekbe, azokból pedig széndioxid az alveolusokba, ez a kilégzés során távozik a szervezetből. Eközben a léghólyagokat egy anyag, a surfactant nyitva tartja, megakadályozza, hogy a kilégzés során összeessenek. A RDS-ben szenvedő gyerekekben ennek az anyagnak a termelődése elégtelen, így kilégzéskor a léghólyagok összeesnek, aminek az a következménye, hogy a beteg gyermeknek plusz erőt kell kifejtenie arra, hogy az alveolusokat a belégzéskor megnyissa, ez pedig légzési nehézséghez vezet. Az összeesett léghólyagokban a légcsere nem jön létre.
A respirációs distressz szindrómára (vagy hialinmembrán betegségre) több tényező is hajlamosíthat:
- - Koraszülés (betöltött 37. hét előtti, vagy 2500 grammnál kisebb súlyú magzat)
- - Császármetszés
- - Asphyxia (a vér alacsony oxigén, magas széndioxid és tejsav tartalmú)
- - Nem (fiúkban gyakoribb)
- - Ikerszülésnél a második újszülött
- - Anyai cukorbetegség
- - Anya túlzott szedálása (nyugtatók fokozott alkalmazása)
- - Vér, magzatvíz belégzése a születés során
Tünetek:
- - Súlyos légzészavar
- - Gyorsult légzés (60 feletti légzésszám/perc)
- - Nehézlégzés (ennek jele lehet pl. az orrszárnyi légzés)
- - Nyögdécselés
- - Cianosis (a bőr és nyálkahártyák kékes elszíneződése)
Diagnózis:
- - Hajlamosító tényezők feltárása
- - Lecitin/Szfingomielin (L/S) arány (ha az L/S arány 1,2 vagy annál kisebb, akkor számolni kell az RDS kialakulásával. Ezzel szemben a magzati tüdő érettségét jelzi, ha ez az arány 2) Ezt amniocentézis során vizsgálják.
- - Mellkas röntgen
Kezelés, megelőzés:
- A szülés késleltetése, ha ez nem lehetséges anyai szteroid kezeléssel enyhíthetőek a tünetek
- Az újszülött állapotának monitorozása (EKG, légzés, hőmérséklet stb.)
- Lélegeztetés, oxigénpótlás
- A surfactant pótlása természetes és mesterséges anyagokkal
Kórlefolyás, szövődmények:
Minél nagyobb a születési kor, annál jobbak a kilátások, hiszen a magzat tüdeje a 32.-34. héttől termeli a felületaktív anyagot. Súlyos kórképről van szó, amely súlyos szövődményekkel járhat (agyvérzés, szívelégtelenség, légmell, látás- és halláskárosodás). Szerencsés esetekben néhány napos (esetleg hetes) kezelés után gyógyulás várható.
Felhasznált irodalom:
Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve
Tulassay Zsolt: A belgyógyászat alapjai
Kopper László-Schaff Zsuzsa: Patológia
Kumar, Abbas, Fausto, Mitchell : A patológia alapjai