Tartalomjegyzék
Világszerte a leggyakoribb funkciózavart okozó mentális zavarok közé tartoznak a fóbiák és egyéb szorongásos betegségek. Igaz, hogy pszichológiai okait e betegségeknek még nem sikerült teljesen felkutatni, de hatékonyan tudjuk őket kezelni számos gyógyszerrel és terápiával. Így a következményeket meg tudjuk akadályozni. A pácienseket súlyos, állandó szorongás vagy félelemérzet jellemzi, pszichózis vagy súlyos hangulati változás nélkül. Az elsősorban szorongásos zavarok kezelésére használt benzodiazepinek a világ leggyakrabban használt gyógyszerei. Ezek nem megfelelő használata súlyos következményekkel járhat. Ezen alkalommal a legfontosabb szorongásos betegségeket vesszük végig.
Elsőként a "Pánikbetegség - avagy mitől kell félnünk?" c. cikkel kezdenénk, melyben bővebb információt kaphatunk a pánikzavarról.
A következőkben a fóbiás zavarok hosszan tartó, nem magyarázható, intenzív félelemmel járó csoportjait vesszük végig. Általános (agarofóbia, szociális fóbia) és specifikus osztályba sorolják. Közös tulajdonság, hogy kiváltó okuk ismeretlen. A félelem, szorongást eredményez.
Az
agarofóbiában
szenvedő páciensek félnek a nyílt terektől. Előfordulhat pánikzavar nélkül is, de az meg is előzheti. Szorong attól, hogy valamely helyzetből, helységből nem juthat ki. Amennyiben nincs segítség szorongásérzés alakul ki.
Fiatalkorban kezdődik és a nemek szerinti megoszlás is hasonló. A kezelés folyamata hasonló a pánikbetegségével, hiszen sokszor előfordulhat mindkét betegség. A klinikai gyógyulás sok időt vehet igénybe, viszont ha nincs megfelelő kezelés, akkor a személy életminősége nagymértékben leromolhat, szociálisan izolálódhat. A betegség odáig fajulhat, hogy az ember nem hagyja el a házát.
Az esetek előfordulhatnak például repülőgépen, a moziban vagy pénztárnál való sorban állás közben, tömegközlekedéssel való utazás közben.
A diagnózis legfontosabb eleme az előzmények helyes és teljes ismerete. A kezelés részeként használhatnak gyógyszeres- ill. pszichoterápiát.
A
szociális fóbiában
szenvedő személy fél és szorong bizonyos szereplési és társadalmi helyzetektől. A páciens ilyenkor fél, hogy kínos vagy megalázó helyzetbe kerül, így elkerüli ezeket. Viszont felismerik az indokolatlan és túlzó szorongást, amelyek ezután sem enyhülnek. A szerepléssel járó izzadás, remegés, elpirulás miatt aggódnak a legtöbbször. A helyszínek, helyek között lehetnek: nyilvános fürdő, színház, hangszeren való zenélés, de e szociális szituációk végtelenek lehetnek.
A szorongás vagy „lámpaláz" mindenkivel előfordulhat, ezért csak akkor beszélhetünk szociális fóbiáról, ha a mindennapi életünket akadályozza a félelemérzet. Ha a társadalmi, szociális, szubjektív kapcsolatainkat lehetetlenné teszi az állandó szorongás forduljunk szakemberhez. A kezelésben modern antidepresszánsokat és pszichoterápiát alkalmaznak.
A
specifikus („egyszerű") fóbiák
- állatokkal szembeni fóbia
- természeti környezettel szembeni fóbia
- vérrel szembeni fóbia
- különféle szituációkkal szembeni fóbia
Egyéb:
- androfóbia (férfiaktól)
- ginofóbia (nőktől)
- logofóbia (beszédtől)
- nekrofóbia (halottaktól)
- triszkaidekafóbia (a 13. számtól)
- nüktofóbia (éjszakától)
- claustrofóbia (zárt helyektől)
- künofóbia (kutyáktól)
- arachnofóbia (pókoktól)
- ochlofóbia (tömegtől)
- keraunofóbia (mennydörgéstől)
- blennofóbia (nyálkás dolgoktól)
és még rengeteg dolog van, mely sok ember életét megnehezíti.
Szinte azt mondhatjuk, hogy mindenkinek van valamilyen fóbiája, így nemhiába, a leggyakoribb mentális zavarok közé tartozik. Főleg gyermek vagy serdülő korban kezdődik, akár hullámokban is jelentkezhet. Sokszor több évtizeden át fennáll és meglehetettleníti az ember életét. A kezelés alapját a relaxáció, a magatartásterápia és a kognitív terápia jelenti.
Harmadik nagyobb csoportként a
generalizát szorongást
A generalizált szorongás zavart számos esemény és azok miatti túlzott, szinte mindennapos szorongás és aggodalom jellemzi, mely 6 hónapnál tovább áll fenn. A fenti tünetek közül legalább egyszerre 3 kell, hogy fennálljon. A tünetekkel járó állandó szorongás a mindennapi életben súlyos nehézségeket jelent. A népesség 2-3%-ban fordul elő, és a nőket kétszer gyakrabban érinti. Általában a korai felnőttkorban kezdődik, a tünetek lassan fejlődnek. A kezdeti időpontot meghatározni nehéz.
A diagnózist a fizikai vizsgálat és az anamnézis alapján állítják fel. A kezelést itt is pszichoterápiával és gyógyszeres terápiával kell kezdeni.
A következő csoportban találjuk az
obsessiv-compulsiv zavart (kényszeres zavar)
A klinikai jegyek között találjuk a hiba elkövetésétől való félelemből fakadó lassúságot, a fertőzéstől való félelmet, a bizonytalanságot vagy a túlzott bizalmatlanságot. A páciens ismételt ellenőrzéseket hajt végre, meg akar győződni mindenről.
Források:
MSD orvosi kézikönyv - Diagnózis és terápia, Főszerk.: Mark H. Beers, MD, Melania Kiadó Kft., Budapest, 2009, Harmadik magyar kiadás
A pszichiátria magyar kézikönyve, Szerk.: Füredi J., Németh A., Tariska P., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2003, Harmadik kiadás