A non-Hodgkin limfóma a nyirokrendszerből kiinduló daganatos megbetegedés. A non-Hodgkin limfóma akkor alakul ki, amikor egy limfocita sejt abnormálissá válik. Általában a nyirokcsomóban található B-sejtekből indul ki. Az abnormális sejt másolatot készít önmagáról és osztódni kezd. Ezek az abnormális sejtek rákos sejtek, jellemzőjük az egészséges sejtekkel szemben, hogy amikor megöregednek, nem pusztulnak el, nem vesznek részt a szervezet védekező feladataiban.

A betegség kialakulásában az alábbi hajlamosító tényezők játszanak szerepet:

- legyengült immunrendszer
- bizonyos fertőzések : HIV - az AIDS betegséget okozza, EBV vírus, helicobacter pylori, amely a gyomorfekélyt okozó baktérium, T-sejtes leukémia/linfóma vírus, Hepatitisz C-vírus
A linfóma nem fertőző betegség!!!
- életkor és egyéb tényezők - fiatal korban is előfordulhat, de az életkor növekedésével nő a betegség kialakulásának esélye, kóros elhízás, növényirtó szerekkel és egyéb vegyi anyagokkal dolgozók nagyobb veszélynek vannak kitéve

Burkitt LimfómaTünetek:

- duzzadt, nem fájdalmas nyirokcsomók a nyakon, a hónaljban vagy a lágyékhajlatokban
- megmagyarázhatatlan fogyás
- láz
- éjszakai izzadás
- köhögés, légzési nehézség vagy mellkasi fájdalom
- hosszan tartó fáradtság és gyengeségérzés
- fájdalmas nyelés vagy gyomorteltség-érzés
A fenti panaszok hátterében többnyire nem daganatos megbetegedés áll. Amennyiben tünetei 2 hétnél hosszabb ideig fennállnak, mindenképp keresse fel háziorvosát.

A limfóma típusai:

- indolens limfóma lassan növekszik és általában kevesebb panasszal jár
- agresszív limfóma gyorsabban növekszik és terjed. Az idő múlásával sok indolens limfóma agresszívvé válik.

Kezelés:

Tünetmentes, indolens non-Hodgkin limfóma esetén a kezelést nem kell feltétlenül azonnal megkezdeni. Ilyenkor a kezelőorvos gyakori kontrollvizsgálatokat ír elő, hogy a tünetek megjelenésekor rögtön elkezdhesse a terápiát. Figyelő várakozásnak nevezik, ha a rákellenes kezelést nem indítják el azonnal.
Amennyiben az indolens limfóma tünetekkel jár, a kezelést nagy valószínűséggel kemo- vagy immunterápiával indítják. Az I. és II. stádiumú limfóma esetén sugárkezelést is alkalmazhatnak.
Az agresszív non-Hodgkin limfóma gyógykezelése általában kemo - és immunterápiából és esetleg sugárterápiából áll.
Ha a terápia után a non-Hodgkin limfóma újra megjelenik, relapszusról vagy kiújulásról beszélünk. Az ilyen betegeknél őssejt-transzplantációt végezhetnek. A bejuttatott őssejtekből vérsejtek képződnek, így lehetővé válik, hogy a nagy dózisú kemo- vagy sugárterápiát, vagy mindkettőt egyszerre alkalmazzák.

Forrás: Non-Hodgkin limfóma