Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

Tartalomjegyzék

ÉtvágytalanságA daganatos betegek életében az étvágytalanság, a súlyvesztés, az alultápláltság és a kachexia gyakran jelentkező tünetek, melyek rontják a morbiditást és a mortalitást.

 

Tudnunk kell, hogy az alultápláltság nem tumorspecifikus, hiszen a betegség előrehaladott stádiumában valamennyi daganatos megbetegedés esetén előfordulhat. Az alultápláltság szervi funkciózavarokat okoz, és az általános állapot, az életminőség jelentős romlásához vezet.

A tumorkachexia előfordulása és súlyossága nincs egyenes összefüggésben a kalória, illetve nitrogénhordozó fogyasztással/táplálással vagy a tumor kiterjedésével, sem annak nagyságával. A malnutríció folyamatában és annak tendenciájában a tumor szövetének a minősége a döntő. A veszteségek nagyságrendje elsősorban a tumorok típusától és elhelyezkedésétől függ.

Tumorkachexia

A tumorkachexia katabolikus anyagcsere-reakciók eredménye, melyet a daganat, a daganatos szervezet és a daganatellenes kezelés kölcsönhatása indukál. A tumorkachexia különböző klinikai tünetek formájában jelentkezhet:

- testsúlycsökkenés

- anorexia

- szervi működészavarok

- alapanyagcsere-zavarok

- intermedier anyagcserezavarok

 

A tumorkachexiát okozó metabolikus változások egyaránt érintik a fehérje-, a szénhidrát- és a zsíranyagcserét. A tápanyagok metabolizmusára a katabolizmus jellemző.

A fehérjeanyagcserét a csökkent fehérjeszintézis, a fokozott proteolízis jellemzi, melynek következménye nemcsak a vázizomzat csökkenése, hanem a máj által termelt és keringő vérfehérjék szintézisének a csökkenése is. A vázizom csökkenő aminosav felvétele mellett a májban nő az aminosav felvétel, azaz a test fehérjeforgalma jelentősen emelkedik A szisztémás kemoterápia  is súlyos katabolizmussal jár, az égéshez hasonlóan, akár napi 30 g fehérjevesztést eredményezhet. A súlyos táplálkozási elégtelenség rontja az immunrendszer reakcióképességét és a túlélés esélyeit.

A zsíranyagcserére a csökkent lipogenezis, a fokozott lipolízis, a zsírraktárak kiürülése a jelllemző. Ez fokozott ketontestképződéssel járhat, mely a sav-bázis egyensúly eltolódását vonja maga után. A zsíranyagcserével kapcsolatban kell megemlíteni a kachexia folyamatában fontos leptin szerepét is. A leptin egy protein, melynek szintézise fiziológiás esetben a zsírraktárak telítődésével emelkedik, csökkentve ezáltal a hipotalamuszban a táplálékfelvételért felelős központ működését, míg a zsírraktárak csökkenésével a leptin szintje is csökken, fokozva a táplálékfelvételt. Tumoros kachexiában bár csökkennek a zsírraktárak, a leptin plazmaszintje magasabb marad, mely a hipotalamuszban a táplálékfelvételre gátló hatású. Többek között ez az oka annak, hogy bár a daganatos beteg testsúlya egyre csökken, ennek ellenére gyakorlatilag nincs étvágya.

A szénhidrát-anyagcserére a máj és vázizom glikogénraktárainak kiürülése, a fokozott glikolízis a jellemző. A tejsav szintje megemelkedik, mely nem a citromsavciklusban bomlik tovább ATP-t termelve, hanem a májban a glukoneogenezisben glukózzá alakul. Erre az energiaigényes feladatra a daganat fokozott glukózigénye miatt van szükség. A glukóz forrásául a szervezet a glukoneogenezisben a fehérjelebontás során keletkezett aminosavak szénvázát is felhasználja. Az emelkedett vércukorszint oka a pancreas csökkent inzulintermelése és a kialakuló inzulinrezisztencia is. Ehhez járul még hozzá a glukagon, adrenalin, noradrenalin, kortizol emelkedett szintje.

Ma már bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a fehérje és a kalória hiánya a daganatos betegeknél nemcsak testsúlycsökkenést okoz, de viscerális és szomatikus fehérjehiány következtében enzimatikus, strukturális és mechanikus rendellenességek alakulnak ki, ami többek között az immunrendszer működési zavarát okozza. Ennek tudható be a daganatos betegeknél megfigyelt fokozott morbiditás és mortalitás, gyakoribb kezelési mellékhatások, rosszabb sebgyógyulás, hosszabb kórházi tartózkodás.

 

Ha egy betegünk BMI-je 18,5 és 20 közé esik, és ráadásul már napok óta nem fogyaszt megfelelő mennyiségű ételt, akkor nem az a megoldás, hogy egyik napról a másikra kontroll nélkül megemeljük a kalóriabevitelt, hanem szép fokozatosan felépítjük a táplálását az alábbiak szerint: Pl: adva van egy 150 cm magas, 39 kg  testsúlyú nőbeteg, akinek az ideális testsúlya 50 kg lenne. A teendő a következő:                                                                                             1. lépés:  (jelenlegi testtömeg) 39 kg x 35 kcal  (a lefogyott tumoros beteg energiaigénye 1,4-1,8 -szorosa az alapanyagcserének) = 1365 kcal

2 .lépés:  amikortól betegünk az előbb említett  mennyiséget gond nélkül elfogyasztja, onnantól az ideális és a jelenlegi testtömeg közötti ttkg-mal számolunk:

44 kg x 35 kcal = 1540 kcal

3. lépés: az ideális testtömeggel való szorzás: 50 kg x35 kcal= 1750 kcal

 


A daganatos megbetegedés kezelése során alkalmazott diéta feladata:

- Megkímélje a szervezetet minden felesleges emésztőrendszeri - és méregtelenítési

többletmunkától, (ezért az ételek jellemzői a következőek legyenek: teljes értékű,

természetes, finomítatlan, évszaknak megfelelő, otthon készített.)

- Elősegítse a felhalmozott - az immunrendszert és anyagcserét terhelő salakanyagok

kiürítését, (Itt nagy szerep hárul a megfelelő rostbevitelre. Pl a vastagbéldaganatok

előfordulását csökkentik,  mivel az étkezési rostok  magukhoz kötik és távol tartják a

hámsejtektől az epesavakat, nehézfémeket, szteroidokat  és más mérgező vagy rákkeltő

anyagokat, valamint gyorsítják azok kiürülését.)

- A teljes értékű táplálkozás során bevitt vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek,

a szervezet ellenálló-képességét optimalizálják.

 

A továbbiakban olyan ötletek szeretnék adni, amelyek segítenek a daganatos betegek mindennapjait - elviselhetőbbé tenni.

Hogyan hat a rákellenes kezelés a táplálkozásra?

Minden rákellenes kezelési módszer igen erőteljes hatással bír. E módszerek a gyorsan növekvő (daganatos) sejteket célozzák meg, ezért az egészséges, de gyorsan növekvő és osztódó sejtek (pl. a szájban, az emésztőrendszerben található sejtek, valamint a haj) is gyakran károsodnak. Az egészséges sejtek károsodása vezet a kellemetlen mellékhatások kialakulásához és a táplálkozási problémákhoz.

Sugárkezelés

A sugárkezelés hatása a táplálkozásra: a rákos sejtek elpusztítása mellett az egészséges sejteket is károsítja. Esetleges mellékhatások: - a fej, nyak, mellkas területét érintően: szájszárazság, stomatitis, nyelési nehézség, ízérzékelés megváltozása, fogászati problémák, -a gyomor és medence területére adott sugárkezelés esetén: hányinger, hányás, hasmenés, puffadás.

Kemoterápia

A kemoterápia hatása a táplálkozásra: a rákos sejtek elpusztítása mellett az egészséges sejteket is károsíthatja (pl. az emésztőrendszerben), csökkenti az étvágyat. Esetleges mellékhatások: szájnyálkahártya- vagy torokfekély, ízérzékelés megváltozása, étvágytalanság, fogyás vagy hízás, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés.

Tanácsok száj- és torokpanaszok esetén:

Lágy, pépes ételek: krémek, pudingok, turmixok, mártások, sodók, krémlevesek. Kerüljük a fűszeres, csípős, alkoholos, túl forró ételeket. Használjon a beteg nagy átmérőjű szívószálat, és minél gyakrabban szopogasson jégdarabkákat (erre a célra nagyon alkalmasak a jégkockatartóban lefagyasztott, ízesített tápszerek. A beteg egyidőben csillapítja a fájdalmát, és közben táplálkozik is). Evés közben a fej előre-hátra hajtása enyhít a fájdalmon. Rendelkezésre állnak érzéstelenítő cukorkák vagy spray-k, amellyel az étkezés idejére megszüntethető a fájdalom.

Tanácsok íz- és szagérzékelés változásának esetén:

Az étel legyen mindig vonzó megjelenésű és illatú. Ha a vörös hús illata vagy íze nem szimpatikus, fogyasszon helyette a beteg  szárnyast, tojást, tejterméket,vagy halat. A hús íze javítható fűszerekkel, mártásokkal, pácolással, öntetekkel, szószokkal. Kerülendők az erőteljes ízű fűszerek (pl. oreganó, rozmaring, bazsalikom). A zöldségeket ízesíthetjük szalonnával, sonkával, hagymával. Ha a készülő étel illatát zavarónak találja a beteg, akkor mindig fedő alatt főzzön, és használjon szagelszívót. Műanyag evőeszközök használatával elkerülhető a fémes ízérzet a szájban.

Tanácsok hányinger esetén:

Nagyon fontos a hányinger kezelése, mert ettől való félelmében a beteg egyre kevesebb táplálékot vesz magához, következésképpen nem kerül elég tápanyag a szervezetébe. Fogyasszon a beteg könnyű ételeket, pl: pirítós, kekszek, ropi, joghurt, zabkása, babapépek, főtt burgonya, párolt rizs, sütőben vagy roston sült csirke (bőr nélkül), puha gyümölcsök, befőttek, jégkása, jégdarabkák. Kerülje azokat az ételeket amelyek zsírosak, olajosak vagy zsírban sültek, nagyon édesek, erőteljesen fűszeresek, csípősek, intenzív illatúak. Többször egyen keveset és lassan. Kezdjen el enni, mielőtt megéhezik, mert az éhség fokozza a hányingert. Étkezés közben keveset igyon, mert az innivaló a telítettség, a puffadás érzetét kelti. Fogyassza az ételeket szobahőmérsékleten, vagy hidegen, mert a forró étel fokozza a hányingert. Ne egyen a beteg fülledt, büdös vagy konyhai illatokkal túltelített helyiségben. Ha reggel hányingere van, akkor felkelés előtt fogyasszon pirítóst, vagy kekszet. Az étkezés után pihenjen ülő helyzetben kb egy órát. A sugárkezelés vagy a kemoterápia előtt 1-2 órával már ne egyen semmit. Egész nap viseljen könnyű, laza ruházatot.

Tanácsok hasmenés esetén:

Tulajdonképpen ugyanazon dolgokra kell odafigyelni, mint  „más" hasmenés esetén: folyadék-, só-, kálium pótlás (pl. zöldségek, gyümölcsök). Gyakran étkezzen a beteg, de egyszerre keveset. Kerülje a túl hideg és a túl forró ételeket, és legyen óvatos a tejcukorral ! (egyéni tolerancia !) Javasolt ételek: pl. joghurt, túró, rizs, burgonya, kefir, másnapos kenyér, sovány húsok, gyümölcsök, főtt zöldségek.

Tanácsok székrekedés esetén:

Egyes rákellenes gyógyszerek, valamint más szerek, pl. a fájdalomcsillapítók, az esetlegesen kevés rost- vagy folyadékbevitel és a hosszas ágyban fekvés is székrekedést okozhat. Igyon a beteg naponta 3 l folyadékot. Ki kell kérni az orvos tanácsát, hogy milyen típusú rostokat fogyaszthat, mert egyes állapotokban nem javasolt a magas rostfogyasztás.

A jobb étvágy érdekében tervezzen előre a beteg. Gyűjtsék össze a gyorsan elkészíthető ételek, fehérjetartalmú italok receptjeit, alapanyagait. A kedvenc ételekből képezzenek raktárat. Érdemes a kedvenc ételekből lefagyasztani egy-egy adagat, hogy amikor megkívánja a beteg az adott ételt, ne akkor kelljen még a hozzávalókat beszerezni, hanem rögtön tudja enni. Reggel jobb az étvágy, akkor lehet többet enni, viszont arra is figyeljen oda, hogy ne feküdjön le üres gyomorral. Mindig legyen valami rágcsálnivaló a betegnél (keksz, mazsola, tápszer, stb).

Tápszerek használata:

Akkor indokolt,

- ha 5 napnál hosszabb ideje elégtelen a táplálék bevitel,

- ha 4 héten belül szándékos fogyókúra nélkül 10%-ot meghaladó a fogyás,

- az aktuális testtömeg < ideális 80%-a,

- a BMI < 20 kg / m2,

- a mért antropometriai értékek < az ideális 80%-a,

- a szérum albumin < 30 g / L,

- a lymphocytaszám < 1,2 g / L.

A klinikai tápszerek jelentősége: - „kis volumenben nagy tápérték" - ezáltal biztosítják a megemelkedett tápanyagigényeket úgy, hogy adhatóak az emésztés, felszívódás zavarában is (laktóz mentes, salakanyag mentes, peptidek, MCT )

 

 

Szalayné Kónya Zsuzsa

DE OEC Dietetikai Szolgálat vezető

Belépés

Látogatók

Oldalainkat 170 vendég és 0 tag böngészi

Rovatszerkesztő:

Csáky Eszter

Eszter

DEOEC ÁOK
orvostanhallgató