Az ipari országokban a lakosság majdnem 10%-ánál előfordul, így a leggyakoribb tüdőbetegség. A férfiaknál jóval gyakrabban jelenik meg, melyben nyílván közrejátszik a férfiak körében nagyobb százalékú hosszú távú dohányzás károsító hatása.

Milyen okok játszanak szerepet kialakulásában?

Sok tényező játszik szerepet a betegség kialakulásában. Külső befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb a dohányzás. A bronchitises betegek 90%-a dohányzik vagy dohányzott. Minden második 40 év feletti dohányos krónikus bronchitisben szenved. A krónikus obstructiv bronchitis legtöbbször a hosszú évekig tartó nikotinfüggőség következménye. A cigarettafüst és a dohányzás során felszabaduló mérgező anyagok bénítják a légutak nyálkahártyájának csillóit, fokozzák a hörgők nyáktermelését és összehúzzák a hörgők simaizomzatát. Korunk egyik ártalmas és fokozódó problémája a légszennyezés is egyre nagyobb hajlamosító tényezőként jelenik meg. A recidiváló bronchopulmonalis fertőzések a krónikus obstruktív tüdőbetegségek kiújulásához vezethetnek. Endogén befolyásoló faktorok lehetnek bizonyos genetikai tényezők, antitesthiány-szindrómák (pl. Ig-A hiány).

Hogyan alakul ki a betegség?

Fokozott és kóros váladéktermelés alakul ki, elsősorban a nagyobb bronchusokban, laphám-metaplasia jelenik meg. A kezdeti nyálkahártya hypertrophia (megvastagodás) után a bronchusnyálkahártya atrophizál. A hörgőfal elvékonyodik és elernyed, emiatt az erőltetett kilégzésnél a bronchiolusok (hörgőcskék) összeesnek és így légzészavar alakul ki.

Három lépcsőben fejlődik ki a kórkép. Első megjelenési formája a krónikus nem obstruktív bronchitis (CB), mely az egyszerű krónikus bronchitis köhögéssel és köpetürítéssel. Általában reggeli köpetürítés az első tünet, mely bakteriális fertőzésnél gennyessé válik. Következő súlyossági fokozata a krónikus obstruktív bronchitis (COB), amikor már a betegnél terhelésre nehézlégzés jelentkezik, amivel persze együtt jár a teljesítőképesség csökkenése is. Késői szövődménye a légzési elégtelenség illetve pulmonalis hypertonia.

A panaszok ősszel és télen fokozódnak. Minden légúti fertőzés nagyon veszélyes a betegnek, mivel a károsodott tüdő működése rövid idő alatt összeomolhat!

Milyen diagnosztikai lépéseket érdemes elvégezni?

Tüdő feletti hallgatózás szörtyzörejek keresése céljából (váladék mennyiségétől függően). Köpettenyésztéses vizsgálat: még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt, antibiogram (antibiotikumokra való érzékenység/rezisztencia megállapítása) készítésével együtt. Történhet önálló módon (vízzel való gondos szájöblítés után mélyről jövő reggeli köpet), de előnyösebb a bronchoszkópia során nyert leszívás. A röntgen szövődménymentes esetben nem kóros, gyulladásos infiltrátum esetén kisebb foltos vagy csíkárnyékok jelennek meg.

Az egyik legkomplexebb és leghasznosabb diagnosztikai lépés a bronchoszkópia, mely során köpettenyészést, citológiai és szövettani (biopszia) vizsgálatot végezhetnek.

Légzésfunkciós vizsgálatok alapján osztható fel súlyossága szerint a betegség, illetve az artériás vérgázvizsgálat a légzési elégtelenség megállapításához nélkülözhetetlen.

A diagnózis felállításához legszükségesebb mégis az alapos anamnézis (dohányzás felderítése!), illetve a betegséghez kapcsolódó klinikum, tünetek észrevétele: krónikus produktív köhögés (köpetürítéssel).

A nem obstruktív krónikus bronchitis a kiváltó ok kikapcsolása után (dohányzás, porbelégzés) gyakran még visszafordítható. Ha obstruktív zavarok jelennek meg, akkor romlik a gyógyulási hajlam. A hosszan tartó oxigénkezelés és gyógyszeres terápia ekkor is még sokat segít az életkilátásokon.

Milyen lehetőségek vannak a terápiában?

A krónikus bronchitis terápiája hosszan tartó. Nagyon fontos a betegek oktatása. Legfontosabb a dohányzás abbahagyása. Fertőzéses eredetű exacerbatio (betegség fellángolása/felerősödése) esetén széles spektrumú antibiotikumos kezelést kell indítani, lehetőleg antibiogram készítése után: pl. cephalosporinok, aminopenicillin+béta-laktamáz-inhibitor, fluorokinolon.

A hörgőtágítók (rövid hatású β2-szimpatomimetikumok: fenoterol, salbutamol, terbutalin és anticholinerg szerek: ipratropiumbromid) és nyákoldók általában mérséklik a tüneteket és a panaszokat. Súlyosabb esetben ki lehet egészíteni a terápiát theophyllinnel, szteroiddal. Fontos a bő folyadékfogyasztás, hogy a váladék ne sűrűsödjön be. Köhögéscsillapítók alkalmazása nem javasolt, mert ha a köpet felköhögése elmarad, az is besűrűsödik, így a baktériumok jobban fognak szaporodni, megnő a tüdőgyulladás valószínűsége. Az idült hörghurutos betegeket érdemes évente influenza elleni védőoltásban részesíteni.

Nem-gyógyszeres kiegészítő kezelésként szerepelhet inhalációs kezelés fiziológiás sóoldattal (esetleg sóbarlang látogatása), ütögető masszázs a felköhögés elősegítésére, esetleg légzőtorna a légzőimzat edzése céljából.

Összességében elmondható, hogy egy súlyos, fokozatosan súlyosbodó betegségről van szó, ha a beteg nem hajlandó lemondani még időben káros szenvedélyéről. De legfontosabb mégis a betegség megelőzésének, megjelenésének, gyógyulási hajlamának ismertetése, mellyel csökkenteni lehetne a dohányzók számát. Népegészségügyi probléma, így prevenciója nagyon fontos!