Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

 

 

dohanyzas_es_halalA WHO definíciója szerint akkor beszélünk krónikus bronchitisről (hörgőgyulladás), ha egy betegnél két egymást követő évben, évente legalább három egymást követő hónapon át köhögés és köpetürítés (produktív köhögés) áll fenn.

Az ipari országokban a lakosság majdnem 10%-ánál előfordul, így a leggyakoribb tüdőbetegség. A férfiaknál jóval gyakrabban jelenik meg, melyben nyílván közrejátszik a férfiak körében nagyobb százalékú hosszú távú dohányzás károsító hatása.

Milyen okok játszanak szerepet kialakulásában?

Sok tényező játszik szerepet a betegség kialakulásában. Külső befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb a dohányzás. A bronchitises betegek 90%-a dohányzik vagy dohányzott. Minden második 40 év feletti dohányos krónikus bronchitisben szenved. A krónikus obstructiv bronchitis legtöbbször a hosszú évekig tartó nikotinfüggőség következménye. A cigarettafüst és a dohányzás során felszabaduló mérgező anyagok bénítják a légutak nyálkahártyájának csillóit, fokozzák a hörgők nyáktermelését és összehúzzák a hörgők simaizomzatát. Korunk egyik ártalmas és fokozódó problémája a légszennyezés is egyre nagyobb hajlamosító tényezőként jelenik meg. A recidiváló bronchopulmonalis fertőzések a krónikus obstruktív tüdőbetegségek kiújulásához vezethetnek. Endogén befolyásoló faktorok lehetnek bizonyos genetikai tényezők, antitesthiány-szindrómák (pl. Ig-A hiány).

Hogyan alakul ki a betegség?

 

Fokozott és kóros váladéktermelés alakul ki, elsősorban a nagyobb bronchusokban, laphám-metaplasia jelenik meg. A kezdeti nyálkahártya hypertrophia (megvastagodás) után a bronchusnyálkahártya atrophizál. A hörgőfal elvékonyodik és elernyed, emiatt az erőltetett kilégzésnél a bronchiolusok (hörgőcskék) összeesnek és így légzészavar alakul ki.

Három lépcsőben fejlődik ki a kórkép. Első megjelenési formája a krónikus nem obstruktív bronchitis (CB), mely az egyszerű krónikus bronchitis köhögéssel és köpetürítéssel. Általában reggeli köpetürítés az első tünet, mely bakteriális fertőzésnél gennyessé válik. Következő súlyossági fokozata a krónikus obstruktív bronchitis (COB), amikor már a betegnél terhelésre nehézlégzés jelentkezik, amivel persze együtt jár a teljesítőképesség csökkenése is. Késői szövődménye a légzési elégtelenség illetve pulmonalis hypertonia.

A panaszok ősszel és télen fokozódnak. Minden légúti fertőzés nagyon veszélyes a betegnek, mivel a károsodott tüdő működése rövid idő alatt összeomolhat!

Milyen diagnosztikai lépéseket érdemes elvégezni?

 

Tüdő feletti hallgatózás szörtyzörejek keresése céljából (váladék mennyiségétől függően). Köpettenyésztéses vizsgálat: még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt, antibiogram (antibiotikumokra való érzékenység/rezisztencia megállapítása) készítésével együtt. Történhet önálló módon (vízzel való gondos szájöblítés után mélyről jövő reggeli köpet), de előnyösebb a bronchoszkópia során nyert leszívás. A röntgen szövődménymentes esetben nem kóros, gyulladásos infiltrátum esetén kisebb foltos vagy csíkárnyékok jelennek meg.Bronchoscopia vizsgálat

Az egyik legkomplexebb és leghasznosabb diagnosztikai lépés a bronchoszkópia, mely során köpettenyészést, citológiai és szövettani (biopszia) vizsgálatot végezhetnek.

Légzésfunkciós vizsgálatok alapján osztható fel súlyossága szerint a betegség, illetve az artériás vérgázvizsgálat a légzési elégtelenség megállapításához nélkülözhetetlen.

A diagnózis felállításához legszükségesebb mégis az alapos anamnézis (dohányzás felderítése!), illetve a betegséghez kapcsolódó klinikum, tünetek észrevétele: krónikus produktív köhögés (köpetürítéssel).

A nem obstruktív krónikus bronchitis a kiváltó ok kikapcsolása után (dohányzás, porbelégzés) gyakran még visszafordítható. Ha obstruktív zavarok jelennek meg, akkor romlik a gyógyulási hajlam. A hosszan tartó oxigénkezelés és gyógyszeres terápia ekkor is még sokat segít az életkilátásokon.

Milyen lehetőségek vannak a terápiában?

 

A krónikus bronchitis terápiája hosszan tartó. Nagyon fontos a betegek oktatása. Legfontosabb a dohányzás abbahagyása. Fertőzéses eredetű exacerbatio (betegség fellángolása/felerősödése) esetén széles spektrumú antibiotikumos kezelést kell indítani, lehetőleg antibiogram készítése után: pl. cephalosporinok, aminopenicillin+béta-laktamáz-inhibitor, fluorokinolon.

A hörgőtágítók (rövid hatású β2-szimpatomimetikumok: fenoterol, salbutamol, terbutalin és anticholinerg szerek: ipratropiumbromid) és nyákoldók általában mérséklik a tüneteket és a panaszokat. Súlyosabb esetben ki lehet egészíteni a terápiát theophyllinnel, szteroiddal. Fontos a bő folyadékfogyasztás, hogy a váladék ne sűrűsödjön be. Köhögéscsillapítók alkalmazása nem javasolt, mert ha a köpet felköhögése elmarad, az is besűrűsödik, így a baktériumok jobban fognak szaporodni, megnő a tüdőgyulladás valószínűsége. Az idült hörghurutos betegeket érdemes évente influenza elleni védőoltásban részesíteni.

SóbarlangNem-gyógyszeres kiegészítő kezelésként szerepelhet inhalációs kezelés fiziológiás sóoldattal (esetleg sóbarlang látogatása), ütögető masszázs a felköhögés elősegítésére, esetleg légzőtorna a légzőimzat edzése céljából.


Összességében elmondható, hogy egy súlyos, fokozatosan súlyosbodó betegségről van szó, ha a beteg nem hajlandó lemondani még időben káros szenvedélyéről. De legfontosabb mégis a betegség megelőzésének, megjelenésének, gyógyulási hajlamának ismertetése, mellyel csökkenteni lehetne a dohányzók számát. Népegészségügyi probléma, így prevenciója nagyon fontos!